A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Koós Judit: A füzesabonyi kultúra települése Nagyrozvágyon

gyakran megközelítette, illetve elborította a felszínt. A talajvíz szintje természetesen a homokdombok alá is behúzódott és jelenleg is egyértelműen jelzi a víz valamikori jelenlétét. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy maga a település egy homokdombon, mint szárazulaton jött létre, mely egy időszakosan elöntött és folyamatosan magas talajvízzel jellemzett mély fekvésű területen található.

3 A fentiek ismeretében egyértelműen meghatározható a nagyrozvágyi telep típusa is: azon sík vidéki települések csoportjába sorolható, amelyeket nem annyira a mesterséges, mint inkább a természetes védművek jellemeznek: vagyis egy széles, mocsaras folyó- vagy patakmeder által övezett dombon alakul ki a telep („vár") (Kalicz 1968, 134; Kalicz 1984, 194; Koós 2002, 222). Mivel a dombot jórészt elhordták, így a településről szánnazó gazdag leletanyag a megmaradt gödrökből, az objektumokhoz nem köthető mélyítésekből és a bronzkori falut övező patakmeder átvágásaiból származik. Az objektumok jelentős része a hajdani patakpart mentén húzódott, nagyobb számban a déli, délnyugati részen koncentrálódva. Néhány gödör jelenléte a mederben arra utal, hogy az egykori patakmeder egy része feltöltődött és a gödrök e fölött találhatóak. Ugyancsak a mederből származik két nagyméretű, épségben megmaradt fa is, amelyek nagy valószínűséggel a partról zuhanhattak a vízbe (az egyik hossza elérte a 4,30 métert). Az objektumok másik csoportja rendszertelenül szóródott szét a feltárási terület középső részén. Ezek is többségükben gödrök, gödörcsoportok, oszlophelyek voltak. A gödrök formája általában kerek, hengeres falú és aljú, vagy lefelé szűkülő, tölcséres szájú, egyenes aljú. Az ásatás Ny-i és K-i szélén lévő objektumok nagyjából egyformák és lényegesen sekélyebbek voltak, mint más szektorokban. A szürke, homokos betöltésűekben alig egy-két cseréptöredék vagy csont fordult elő. A leggazdagabb objektumok betöltése erősen hamus, faszenes, tele cseréptöredékkel, csont- és kőeszközökkel, megmunkált kövekkel, valamint tapasztásdarabokkal. Az ásatásnak mindössze egyetlen pontján találtunk olyan, szerkezeti elemekre utaló leletcsoportot, amelyet összefüggő, elszenesedett gerendák alkottak. A gerendákra égett omladékdarabok zuhantak. A gerendák hossztengelye E-EK-i irányú, erre merőlegesen ugyancsak egy-egy gerenda helyezkedett el. Több kisebb gerendadarab szabálytalan alakban vette körül a nagyobbakat. Nem mindegyik szenült, egyes részletek megőrizték a fa „eredeti" sárgásbarna színét, amelyet több helyen vasoxid vont be. A gerendaszerkezet közelében több háromszög alakú, plasztikus díszű tapasztásdarab került felszínre, amelyek valószínűleg ház vagy kemence oromdíszei lehettek. A lelőhely különlegességét adja többek között egy feltárt kút is, amelynek faszerkezete a mocsaras környezetnek köszönhetően viszonylagos épségben megmaradt. Az ásatás D-i részén, egy csaknem szabályos, téglalap alakú foltban jelentkezett (2 m x 2,20 m). A kút szélei egyértelműen kirajzolódtak a sárga homokban. Felszínén két nagyobb gödörbeásást, valamint kődarabokat figyelhettünk meg. Szabályos, téglalap alakú formáját a Ny-i oldalon ezzel a két beásással pusztították el. Betöltése fekete, homokos, a szélén változóan, 10-30 cm-es mélységben szürke, homokos, faszenes. A mélyítés során számos, megmunkált és megmunkálatlan kődarab is előkerült belőle. Ezek nagysága eltérő. Elhelyezkedésük a gödörben nem köthető rendszerhez. A kövek elbontása során fekete, 3 Nagyrozvágy-Pap-domb talajtani vizsgálatát dr. Dobos Endre, a Miskolci Egyetem Földrajzi Intezetének tanszékvezetője végezte. A lelőhely ismertetésénél az általa tett megfigyelésekre támaszkodunk. 37