A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kápolnai Iván: A KALOT agrárifjúsági mozgalom és Mezőkövesd

ha és kamrából álló lakás várta, a csíksomlyói faragó népfőiskola által készített magyar bútorokkal. Pár év múlva a KALOT feloszlatásakor a mozgalom tízéves tevékenységét valaki, mint „utópista szociális mozgalmat" értékelte. Az 1938. évi budapesti nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson több mint 10 ezer KALOT kékinges legény vonult fel. Ekkor hangzott el Kerkainak többek között az a kijelentése, hogy „sem a jelen gazdasági rendnek, sem az egyházi vagyonnak nem vagyunk őrei. „Hangsúlyozta, hogy a radikális földreform során az egyházi birtokot nem kívánják megkülönböztetett elbánásban részesíteni. Hubay Kálmán nyilas képviselő szerint annak, hogy a nyilaskeresztes mozgalom nem jutott már 1938-ban hatalomra, elsősorban a KALOT erőteljes tevékenysége az oka. Volt viszont olyan vád is egyházi oldalról, hogy a KALOT „kommunizmussal mételyezi a falut." A KALOT valójában a katolikus egyház számára igyekezett megnyerni a paraszti tömegeket, és közben szembekerült a hierarchiával. Jó példa erre az 1939. évi püspökkari konferencia, ahol az egyik püspök Kerkai Jenő radikális hangú előadását hallgatva, heves közbekiáltással figyelmeztette az előadót: „Ki ne mondja azt a szót!" (tudniillik a földreformot). A „félelem" alapja, hogy az 1940-es évek elejéig mintegy 32 ezer falusi fiatal részesült már hosszabb-rövidebb KALOT tanfolyami kiképzésben. A Szovjetunió elleni háborúba lépés után az állam az ifjúságnak egységes nevelést kívánt adni az egyházi, felekezeti szervezetek helyett. A levente intézményt az egész magyar ifjúságot átfogó szervezet keretévé kívánták szélesíteni. A KALOT 1941. október 18-án együttműködési megállapodást kényszerült aláírni a Leventeegyesületek Országos Központjával (LOK), s ennek alapján a KALOT népfőiskolákon 3-4 hetes levente vezetőképzés indult, melynek költségeit a Levente Központ állta. (Ez a megállapodás 1945 után a leghevesebb bírálatot váltotta ki.) 1944-ben a KALOT a kommunista Békepárttal együtt az illegális Magyar Front keretei között szerepelt, amely viszont kinyilvánította, hogy inkább pártszervezetekkel kíván együttműködni. így 1944. október 13-án titokban megalakult a Keresztény Demokrata Néppárt, amely a német megszállás alól már felszabadult Szegeden 1945. január 21-én zászlót is bontott. Szálasi uralma alatt viszont a KALOT - Szegedről 1939 februárban Budapestre költözött - Cukor utcai központját feldúlták, több tagját a Nemzeti Számonkérő Szék elé állították, sőt fel is oszlatták a KALOT-ot. Kerkai Jenő az érdi népfőiskola pincéjének rejtekhelyéről (Meggyesi Sándor munkatársával) Szegedre indult, ahol 1944. december végén találkozott a kommunista Révai Józseffel és Vas Zoltánnal, majd Debrecenben, az ideiglenes kormány több tagjától írásbeli engedélyt kapott a KALOT mozgalom további működésére. Nagy Töhötöm alelnök pedig már november végén élete kockáztatásával Miskolcnál átszökött a frontvonalon, és Malinovszkij marsall főhadiszállásán szerezte meg az engedélyt a mozgalom továbbéléséhez. A háború után a KALOT bekapcsolódott az újjáépítésbe. Elfogadta és helyeselte az 1945. évi radikális földosztást, kiállt a szociális reformok mellett, és a Habsburg restaurációval szemben a köztársasági államformát támogatta. A Vatikánból - Montini bíborostól, (a későbbi VI. Pál pápától) - az a tanács érkezett Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita atyák révén a magyar püspöki karhoz, hogy keresni kell az egyház és állam közötti együttélés („modus vivendi") lehetséges útjait. Ennek szellemében a KALOT meghívta megalakulásának 10. évfordulója alkalmából tervezett ünnepségre a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ), sőt a szovjet ifjúsági szervezet, a Komszomol képviselőit 355