A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kápolnai Iván: A KALOT agrárifjúsági mozgalom és Mezőkövesd

is, 1946 március elején pedig csatlakozott a korabeli ifjúsági csúcsszervhez, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsához (MIOT). Ezek után az 1945. márciusban elhunyt Serédi Jusztinián hercegprímást követő új esztergomi érsek, Mindszenty (1941-ig: Pehm) József prímás magyarázatként igazolást kért Kerkaitól, és szakított a korábban támogatott KALOT-tal, melynek jezsuita vezetői (Pehm-Mindszenty egykori zalaegerszegi gimnáziumi tanítványa is) többszöri - részben illegális - vatikáni tartózkodásuk során az ő személyét ajánlották Serédi utódjául. Kerkai többoldalas levélben felhozta, hogy a KALOT nem hitbuzgalmi, hanem világnézeti alapon álló kulturális és szociális mozgalom, így valláserkölcsileg megengedett, hogy más világnézeti alapon álló mozgalmakkal együttműködjön. Megértette Mindszenty mereven elutasító álláspontját, de nem tartotta kizártnak, hogy a kommunizmus elleni küzdelemnek legyen egy másik szárnya, amely láthatatlanul harcol a kommunizmus ellen, s ez akkor lehet eredményes, ha nem utasítják el totálisan a kommunistákkal való együttműködést. Mindszenty a levelet „förmedvénynek" minősítette. (A rövidesen bekövetkezett események valójában nem a KALOT útkeresését igazolták.) Nagy Töhötöm a prímásnak írt levélben hivatkozott többek között arra, hogy Széchenyi bölcsességével szemben Kossuth Lajos makacs merevsége vezette a nemzetet 1849-ben Világosig, s ebből a megalázó állapotból - súlyos megtorlások után - Deák Ferenc bölcs kiegyezése nyitott kiutat. Deákban volt bátorság egyezkedni, a körülrajongott Kossuth pedig nem kapott egyebet Amerikában, mint ígéreteket. A baloldali erők azért álltak szemben a KALOT-tal, mert nehezítette a baloldali pártok és szervezetek tömegbázisának a kiszélesítését, elsősorban a falvakban és az ifjúsági szervek körében. Támadás érte a KALOT-ot többek között az olasz fasizmus ún. „korporativ" államberendezkedését jellemző hivatásrendiség eszméjének propagálása miatt is. Az 1948-ban emigrációba kényszerült Kovrig Béla társadalomtudós egyetemi tanár „Magyar társadalompolitika" című háromkötetes művében leszögezte 1944-ben, hogy nem hivatásrendi államot akarnak, hanem hivatásrendi társadalmat. A hivatásrend társadalmi szerv, amely azonban nem helyettesíti az érdekvédelmet ellátó szakszervezeteket. A KALOT felszámolásának ürügyéül az a merénylet szolgált, hogy egy fiatalember a fővárosi Teréz körút egyik házának padlásáról tüzet nyitott az utcán haladó szovjet katonákra, s ennek egy szovjet tiszt, egy közkatona és egy magyar lány lett az áldozata. Szviridov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes elnöke levelet írt az ügyről a magyar kormánynak, s ennek a nyomásnak engedve, Rajk László kommunista belügyminiszter 1946. július 4-én rendeleti úton megszüntette a KALOT 611 szervezetét mintegy félmilliónyi tagságával, legalább 3000 (más adatok szerint még több) helységben. Magyarázatul azt adták, hogy egy KALOT egyenruhát viselő személy szovjet katonákra lövöldözött. Kerkai Jenő közölte az Államvédelmi Hatósággal (ÁVH), hogy a KALOT-nak nem is volt egyenruhája, és az illető személy a szociáldemokrata párt tagja volt. Décsi Gyula alezredes - aki később (1952-53-ban) igazságügyi miniszter lett - erre úgy válaszolt, hogy mindezt tudta az ÁVH is, de szükség volt a KALOT megszüntetésére. A KALOT mozgalom túlnyomóan falusias, agrárjellegét dokumentálja, hogy a feloszlatott 611 szervezet mintegy 80%-a 4 ezernél kisebb lélekszámú településeken volt, közel egyharmada 1-2 ezer fős falvakban, sőt több mint egynegyede ezer főnél is kisebb helységekben. Mindössze 19 közigazgatási egységnek volt 15 ezernél több lakosa, köztük 1-2 mezőgazdasági jellegű városnak. A feloszlatott egyleteknek közel harmadát három nyugat-dunántúli megyében (Vas, Zala, Somogy) találjuk, ahol a lakosság katolikus 356