A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Veres Gábor: A népi bútorkészítés központjai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ...

A közvetlen, vásári eladás mellett munkájuk nagy hatással volt a Heves megye jelentős részén értékesítő Eger, Gyöngyös, Mezőkövesd, Pásztó, Átány asztalosaira is. Az északkelet-magyarországi asztaloscéhek között kivételesnek mondható, hogy ilyen nagy számban maradt fenn írott forrásanyag történetükre, működésükre vonatkozóan. Ugyanez nem mondható el azonban a tárgyi anyagra. Nagyon kevés ugyanis a fennmaradt, adatolt, miskolci asztalosokhoz köthető bútor. A kutatás két miskolci stíluskorszakot különböztetett meg, melyek közül az első stílusjegyeit a templomokban található festett asztalosmunkák: a mennyezetdeszkák és a bútorzat alapján rajzolták meg. Az alapszín olajzöld, fekete, kék volt. A növényi, illetve virágornamentika nagyvonalú, főleg sárga, piros, fehér színeket használt. A népi bútorzatból előkerült néhány Miskolcon készült tárgy alátámasztja a stílus lakáskultúrában való meglétét, ha nem ismernénk a templomi munkákat, a párhuzamok segítsége nélkül nehéz lenni képet alkotni a korszak stílusának egészéről. Kopott festésével is jól mutatja a korszák színvilágát az 1753-ban készült falitéka," melynek ajtaján két egymás alatt lévő léckeretes mezőben láthatjuk a virágkompozíciót, olajzöld alapszínű. A kompozíció leginkább a Miskolc centrumában álló avasi templom papi székének díszítésével mutat hasonlóságot, ahol Asztalos Imre és István is dolgozott.

1

2 Az ugyancsak az avasi templomból származó zsoltártartó állvány díszítésével is szoros kapcsolat mutatható ki,

1

3 de ez már nem az említett asztalosok munkája, hiszen 1794-ben készült. 1746-ban készül az utolsó részletes felsorolás a diósgyőri vár kápolnájában található összes holmiról, melyben megtalálható a „gyóntatószék, kórus fából", de a stallumról nem találunk leírást.

1

4 Ez ekkor már az avasi templomban lehetett. A 18. században ezeket a darabokat is a kor és ezzel együtt a miskolci asztalosok stílusa szerint festették át azzal a céllal, hogy illeszkedjenek a mennyezetdeszkák és az ekkor készült bútorzat díszítéséhez, festéséhez. A stallum az eredeti állapotát az 1980/81 -es restaurálással nyerte vissza.

15 A templom 194 l-es felújítását követően a festett bútorzat jelentős része megsemmisült, a padokat kicserélték, a karzatot elbontották. Az avasi templom bútorainak léckeretes mezőinél is találhatunk eltérést a bútor alapszínétől. Az említett sarokszekrény esetén a mező alapszíne barna. A léckeretes mezők alapozásának eltérései az ugyancsak Asztalos Imre és István által díszített megyaszói és ládbesnyői templomokban is megfigyelhetők. Az 1840-es évektől kibontakozó, második stíluskorszak hatása volt nagyobb a paraszti lakáskultúrában, mely a népművészet utolsó nagy kiteljesedésével esett egybe. A stílus jellegzetessége az új alapfestés. A korábbi alapszínt a vörös, illetve vörösesbarna váltotta fel, melynek fodros, habos erezése fekete lett. Ez a fajta alapozás a barokk márványozás és közvetlenül a 18. századi rimaszombati bútorfestés hatását tükrözte. Az alap díszítésére használt színek is hasonlóságot mutatnak a gömöri központéval. A szakirodalom az 1840-es évektől való elterjedést a datált példányok alapján határozta meg.

16 A vizsgált terület bútorainak kutatása alapján azonban kijelenthető, hogy ez az időszak egy évtizeddel korábban már megkezdődhetett. A datálatlan múzeumi tárgyak között lehetnek ebből az időszakból származó darabok is, de ezek meghatározása ma már szinte 11 Néprajzi Múzeum 68. 27. 1. 12 Szcndrci 1886-1904. II. 579. 13 Herman Ottó Múzeum Történeti gyűjtemény. 53.4726.1. 14 Egri Főegyházmegyei Levéltár. Cannonika Visitaciók. Liber34l2. 133-136. 15 Szabadfalvi 1988. 61. 16 K.Csilléry 1980. 40-41. 329