A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején

kedő szerepében, valamint a nemességnek a teljes népességen belüli magas százalékos arányában. Az úrbérrendezés idején a város földesura gróf Szirmay József Tamás volt, zsellérei voltak még a városban Szentpéteri Debreczeni Sámuelnek, Ragályi Ferencnének, valamint Szeremlei Károlynénak. Úrbérrendezés Sajószentpéteren

4 Az úrbérrendezés végrehajtása Szentpéteren is úgy zajlott, mint az országban másutt, először a kilenc kérdőpontos vizsgálatra került sor.

5 A kilenc kérdőpontos vizsgálatot 1770. június 29-én végezték, az úrbérrendezést megelőző viszonyokat rögzítendő. A városban ekkor összesen 9 örökös jobbágy élt, a többiek mind szabadmenetelű taxások voltak, amint a forrásban olvashatjuk „úgy hogy ha lakásokat más hova kívánták helyheztetni, minden jószágaiknak eladásával szabadossan bocsájtattak, elmehettek".

6 Adózásukat szerződés (kontraktus) szerint rótták le, amelyet a város lakosai 1755-ben kötötték földesurukkal évente 800 forint fizetéséről, emellett a földesúr fenntartotta magának a szentpéteri malma körüli szolgálat kötelességét, viszont cserében meghagyta a városnak a malomvám szombatonkénti jövedelmét (sabathale). 1760-ban Dráveczki Ferenc, a földesúr szirmabesenyői tiszttartója elvette a korábbi kontraktust, és 1000 forintra emelte az adót, az úrbérrendezés idején már ennyit fizettek, a lakosok bevallása szerint azóta nincs kontraktusuk. Megmaradt a malom körüli szolgálati kötelezettség, miközben elvették a szombati malomjövedelmet. A város együttesen fizette az 1000 forintot, amelyet a lakosok a következőképpen adtak össze: egész házhelyes nemes és nem nemes taxás gazda 6 magyar forintot és 20 dénárt fizetett, félhelyesek ennek felét adták. Cespitalisok

1 3 magyar forintot, házatlan zsellérek 2 máriást, Szentpéteri Sámuel házas zsellérei 6 máriást, Ragályi Ferencné és Szeremlei Károlyné emberei 4 magyar forintot és 76 dénárt fizettek. Egy kevés robotot is teljesíteni kellett: szénagyűjtés és szüret alkalmával minden taxás egy-egy napot dolgozott. Ezen kívül évente kétszer levelet kellett hordani a várostól másfél órányi járóföldre fekvő Barczára. Az 1000 forinton felül még fizetni kellett minden pince után 15 garast, és 1769-től a város határán kívül fekvő kukoricás-, szilvás- és káposztáskertek után 2 garast fizettek. A földesúr szentpéteri malmaihoz megvásárolt malomköveket a városnak kellett a malmokhoz szállítani. Ritkán ugyan, de Szirmabesenyőbe kellett lisztet, búzát szállítani, valamint az uraság csekély szőlőjét kellett szedniük. Kilencedet nem, tizedet azonban természetben adtak szőlőhegyeik után, gabonából viszont nem adtak. Ezen kívül,, a szőlőhegy esi tiszt mestereknek, notariusnak, kerülőknek fáradságokért és vigyázásokért az hegyi articulusoknak tenora

8 szerént mesgyétiil négy hegyest avagy 8 posonyi icze mustot tartoznak [adni]."

9 Az úrbérrendezés idején a városban két puszta, lakatlan házhelyet találunk, amelyekben már nagyon régóta senki sem lakott. Ezeket a földesúr inspectorának, Cservenák Mihálynak adta. A szántóföldeket három nyomásban művelték, mind a nemes, mind a nem nemes egész házhelyes 4 Sajószentpéter úrbérrendezésre és általában az úrbéres konfliktusaira vonatkozó iratok: B.-A.-Z. m. Lt. Sajószentpéter jegyzökönyve, V. 198. 24. és 25. kötet. 5 Az úrbérrendezés lefolyásáról lásd: Horváth 2001. 6 Tóth 1991. 216. 7 Fundus cespilalis (latin) = be nem épített gyepes telek, újonnan kiosztott, kimert belső telek, cespitalis = a telken élő jobbágy. 8 A szabályzat pontjainak tartalma. 9 Tóth 1991. 216. 272