A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Horváth Zita: Egy borsodi mezőváros, Sajószentpéter konfliktusai földesurával az úrbérrendezés idején

EGY BORSODI MEZŐVÁROS, SAJÓSZENTPÉTER KONFLIKTUSAI FÖLDESURÁVAL AZ ÚRBÉRRENDEZÉS IDEJÉN HORVÁTH ZITA Bevezetés' „A rendi társadalomban, 1848 előtt, az emberek társadalmi helyzetének alapvető meghatározója volt a rendi jogállás. Nemcsak a társadalom ideologikus önképe volt az, hogy az országot a papok, mágnások, nemesek, polgárok és jobbágyok alkotják, a rendijogi helyzet - ha nem is mindig a rendiség ideologikus sémáját követve - a mindennapi életben, a gazdaságban és a társadalmi viszonyokban is alapvető szerepet játszott. A társadalom túlnyomó többsége számára a földesúrhoz fűződő, leginkább azonban az úrbéres viszonyt jelentette."

2 A fenti sorokat Benda Gyula fogalmazta meg várostörténeti monográfiájában. Valóban, korszakunkban a társadalom rendek szerint tagolódott, az egyének, családok, közösségek jogi, politikai helyzete a rendi társadalomban betöltött helyük szerint alakult. A felvilágosult abszolutizmus modernizációs kísérletei - mint például az úrbérrendezés - sem változtattak a rendi társadalom struktúráján, csak feszegették kereteit. Sajószentpéter 18. századi társadalmát is alapvetően az úrbéres viszonnyal írhatjuk le, a lakosok sorsát jelentős mértékben a földesúrhoz való viszony határozta meg. Sajószentpéter, más mezővároshoz hasonlóan, a középkortól kezdve különböző privilégiumokkal rendelkezett (bíróválasztás, vásártartási jog stb.), melyeket valamennyi földesura respektált. 18. századi népességének 30%-a nemes volt, a lakosság nagyobb részejobbágy vagy zsellér. Az úrbérrendezésig nem volt a városnak különösebb konfliktusa a földesúrral, a társadalmon belül sem voltak jelentős ellentétek vagy összeütközések. Az úrbérrendezés azonban alapvetően megváltoztatta a viszonyokat, a földesúr élni kívánt az urbárium adta földesúri jogokkal, a korábbi városi kiváltságokat megnyirbálta, így évtizedekig tartó pereskedés kezdődött a város és földesura között. A földesúrral való konfliktusok még inkább egységet teremtettek a város lakossága között, függetlenül a társadalmi és felekezeti hovatartozástól. Az úrbérrendezésnek többnyire a valóban létező pozitívumait szokták bemutatni, ezúttal a rendezésből fakadó, vagy legalábbis annak következményeként megjelenő visszásságait elemzem egy mezőváros példáján. A II. József-féle népszámlálás idején Borsod megyének 196 települése között 10 mezővárost találunk,

3 Sajószentpéter lakosságszámát tekintve ötödik a megyében, tehát a megye meghatározó települése volt még mindig, annak ellenére, hogy jelentősége a középkorhoz és a 16-17. századhoz képest csökkent. A város különlegessége megnyilvánult a mezővárosi kiváltságokban, a szőlő- és bortermelés gazdasági életben játszott kiemel1 Jelen tanulmányban a parasztság 18. századi helyzetéről, valamint az úrbérrendezésről általában nem írok, erről lásd például: Szabó 1934.; Szabó 1940.; Felhő 1970.; ifj. Barta 2000.; Horváth 2001. A tanulmány átdolgozott összefoglalása a Sajószentpéter törtenete 11. 1526-1848 című kötet „Úrbéres viszonyok" című fejezetének. 2 Benda 2008. 28. 3 Dányi-Dávid 1960. 42-47. 271