A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül
A tervezett szintsüllyesztés kivitelezésének idejére vonatkozóan pontos információkkal nem rendelkezünk, csupán annyit sikerült az adattári dokumentációkból megállapítani, hogy arra feltételezhetően az 1990-es évek elején kerülhetett sor. Ugyanis a HOM Régészeti Adattárában megtaláltuk Paszternák István régész, sajószentpéteri lakos Koós Judit régészhez írott levelét 1996 novemberéből, melyben beszámol a református templom körül végzett újabb földmunkákról. Leírása alapján az eklektikus stílusú, 1902-ben épült korábbi templomkerítést elbontották, és annak vonalától eltérő nyomvonalon új kerítés alapozási árkait ásták. Továbbá az esővíz elvezetésére szolgáló csővezetéknek szintén árkokat mélyítettek a templom falai mellett és a templomkert területén belül. Mindezt már a kb. 1 m-rel lesüllyesztett, azaz középkorinak tekinthető rétegekbe ásták bele. 3 2 Ezekben az átlag 50 cm széles és 50-90 cm mély árkokban Paszternák István különböző régészeti jelenségeket, leleteket figyelt meg. Több helyen azt tapasztalta, hogy az előző kerítés alapozását, mely megfigyelése szerint, talán a középkori-kora újkori cinteremfal alapozásának azonosítható, az új kerítés alapozása több helyen vágja, „áttöri". Nyitott munkaárkokkal elsősorban a templom keleti és északi előterében találkozott. 33 A szentélytől keletre, északkeletre nyitott árkokban különösebb régészeti jelenséget, objektumot megfigyelnie nem sikerült, azonban egy sír átvágására utalhat, hogy az apszis mellé, egy kupacba „felhalmoztak" 2 emberi sípcsontot és 1 szárkapocscsontot. A középkori sekrestye északi fala mellett két „térdmagasságban" álló falcsonkot azonosított a levélíró, melyet egy korábbi épületnek vagy csontháznak vélt. A hajó északi oldalán, a torony előterében futó árok metszetfalában, mintegy 50 cm-es mélységben „2 arasznyi" égett, vörös, pusztulási réteget figyelt meg. E réteg fölött még habarcsos rétegcsíkok is azonosíthatóak voltak. Ugyanez a pusztulási réteg húzódott a templomhajó északi falától 4-5 m-re, azzal párhuzamosan futó munkaárok metszeteiben is, mintegy 1,5 m hosszan. Az árkok melletti meddőhányókból egy zöld mázas kályhacsempe töredéke, több 15-16. századra keltezhető fehér színű fazéktöredék, valamint egy „gótikus agyagpohár" pereintöredéke is előkerült. 3 4 A beszámolót követően Horváth Barna lelkész értesítette a miskolci múzeumot a leletek megtalálásáról. Ezt követően 1996. november 19-én Lovász Emese régész utazott ki a helyszínre bejárást tartani. A meddőben talált és begyűjtött csekély számú lelet kivételével egyebet nem tapasztalt, így a munkálatok folytatásának akadályát nem látta. 3 5 Mindezen információk alapján azt feltételezhettük, hogy a tervezett régészeti feltárás során esetleg érinthetjük, és a nyomvonal mentén részben feltárhatjuk a 14. században épített templomot körülvevő középkori és/vagy kora újkori temetőt, újabb adatokkal, úgymint a sekrestye falai alá befutó falak értelmezésével, egészíthetjük ki a templom alaprajzát. A Paszternák István által leírt pusztulási rétegek vizsgálatával esetleg a templom környezetében lévő és elpusztult épületek részleteit is felszínre hozhatjuk, vagy a templom egy markáns pusztulási rétegét, és annak idejét azonosíthatjuk be. 32 HOM Rcgcszcti Adattár 162. doboz 2759-00. Paszternák István levele, kézirat. 33 HOM Régészeti Adattár 162. doboz 2759-00. Paszternák István levele, 1. Kézirat. 34 HOM Régészeti Adattár 162. doboz 2759-00. Paszternák István levele, 2. Kézirat. A begyűjtött leleteket a levélíró a szüleinél helyezte cl, és erről értesítette a múzeumot is. 35 HOM Régészeti Adattár 162. doboz 2577-96. Lovász Emese jelentése. Kézirat. 229
