A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül
A megelőző feltárás és eredményei A megelőző feltárás, az előzetes helyszíni szemle után 2010. június 8-án kezdődött meg és 2010. július 21-ig tartott. A kutatás során az előkerült jelenségek értelmezésénél folyamatosan figyelnünk kellett arra a tényre, hogy a templom körüli 1 m-es szintsüllyesztés során, a középkor pontosan meg nem határozható szakaszáig megsemmisültek a régészeti rétegek. 3 6 A gépi földmunkák megkezdése előtt a sekrestyétől északra jelöltük ki az 1. szelvényünket a templomkert rétegsorának vizsgálata céljából. A sekrestye északi falára merőlegesen kitűzött szelvényt úgy mértük ki, hogy az épület falánál található három támpillér közül a középső szinte teljes terjedelmével a szelvényünkbe essen. Célunk ezzel így nemcsak a nyomvonal rétegsorának vizsgálata lett, hanem a sekrestye építési idejének és a sekrestyefal valamint a támpillér viszonyának meghatározása is. Átlag -60-80 cm mélységben (+126,92 - 127,01 Btfm 3 7) a szelvény egész területén egy markáns, jellegzetes habarcsos járószintet (s5) sikerült beazonosítanunk. E szint alatt már csak egy sötét színű, homogén, kevés 13-14. századi leletanyagot tartalmazó rétegek (s6-s7) helyezkednek el (11. kép 3-4.). A szelvényünk északi végében pedig egy törtkőből habarcsba rakott, kelet-nyugat irányú fal (s2) maradványait találtuk meg. Ezt a falat talán a templom középkori, kora újkori cinteremfalával azonosíthattuk (3. kép). Ennek feltárt alapozása „ráült" az s5-tel jelzett habarcsos felszínre. Azaz feltételezhetjük, hogy a cinteremfal építésénél, ill. alapozási árkának kialakítása során megtalálhatták ezt a habarcsos réteget, és megfelelően stabilnak tartva azt, nem látták értelmét tovább mélyíteni magát az alapozást. A mintegy 80 cm széles cinteremfal folytatását megtaláltuk az 1. szelvénytől nyugatra kijelölt 9. szelvényünkben is. A cinteremfal pontos építési idejének meghatározása a kilencvenes években végzett szintsüllyesztés miatt nem volt lehetséges, mert az építési idejéből származó rétegeket sajnos már elpusztították. Az s5 habarcsos felszín feletti rétegekből előkerült kerámiaanyag ugyanakkor nem lehet fiatalabb a 16. század közepénél, ugyanis a környékünkön a késő középkort jellemző mázazott kerámiatöredéket egyet sem találtunk. Tehát a cinterem falának építésére is csak a 16. századot követően, lehet, hogy a történeti források által említett 17. század végi újjáépítés alkalmával kerülhetett sor. A sekrestye építésének pontos korhatározása szintén a szintsüllyesztés miatt nem volt lehetséges. Északi falának alapozási kiugrása a mai felszín alatt 40^45 cm-re került elő. Ehhez egy kavicsos rétegcsík (s8) kapcsolódik (+127,34 Btfm), azonban felette igen kevert - talán Wolf Mária 1988-as ásatásából származó - törmelékes réteget találtunk. Sajnos korhatározó lelet az s8 rétegből nem került elő. így az épületrészt, annak keleti falán lévő ablaka és a belső oldalon megmaradt ajtaja keretköveinek művészettörténeti értelmezése alapján, feltéve, ha azok a sekrestye építésével egy időben kerültek helyükre, talán a 16. század első harmadára keltezhetjük (4. kép). A sekrestye északi fala előtt található támpillérről a feltárás során megállapíthattuk, hogy az a sekrestye északi falához utólag épült hozzá, és vágja az összes feltárt, valamint megfigyelt rétegünket (a pillér alja +126,68 Btfm-on található 3 8). Alapozási szintje a mai 36 Jelen dolgozatban, terjedelmi korlátok miatt csak a templom cpítcstörtcnctchcz kapcsolódó megfigyeléseinket tudjuk közreadni. 37 A Balti-tenger szintjétől mert abszolút magassági adatok közlésénél, minden esetben az adott réteg tetejére vonatkozóan adunk meg adatokat. Ettől eltérő esetben azt a dolgozatban jelezzük. 38 Az ásatás digitális felmérésének elkészítésénél köszönöm Nagy Zoltán kollégám kitartó munkáját. 230
