A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pusztai Tamás: 16. század végi műhely leletei Mohiból (I.-jelenségek, kerámialeletek, korhatározás)

Az előző típus vékony falú fazekaihoz képest zsírosabb anyagúak a visszakarcolt, körbefutó egyenes és hullámvonalakkal díszített fehér anyagú, sávos vörös festésű töredékek (13. kép, 3032.22; 3025.8; 3004.8, 57, 85, 112). E fazekak peremtöredékei erősen kihajlóak, kagylósan visszahúzottak, de kevésbé tagoltak, mint a mázas edényeknél (13. kép, 3025.8). A pince betöltés-rétegeiben majd kivétel nélkül olyan töredékeket találtunk, melyek igen kopott szélűek voltak. E töredékek már a pince betöltésébe kerülésük előtt is igen hosszú ideig hányódhattak már, mint töredék. Az o977-es épület leletanyagában találunk olyan tárgyakat, melyek eredeti helyükön, nem másodlagos helyzetben kerültek elő. Ilyen a 2620 számú tüzelőfelület (tűzhely vagy kemence) sütőfelületének a tapasztása, amelynek készítése során nyilvánvalóan nem új edényeket törtek össze és helyeztek a tapasztásba, de e töredékek a tapasztás készítésének idejében használatban lévő edényekhez tartozhattak. A kemenceplatniba került mázatlan fazéktöredékek mellett volt egy vegyesmázas (zöld-barna ólommázzal díszített) tál is (14. kép, 2620.2). Az o977-es számú épület padlója Az épület padlóján találtunk egy majdnem ép, belül barna mázas, pereme alatt zsinórdísszel, oldalán sűrű hornyolásokkal díszített fazekat (14. kép, 2898.1). Ezek az edények, valamint a padlón, illetve a padlóba ásott dézsában lévő vaseszközök köthetőek a 977-es sz. épület használatának idejéhez. Az épület padlójára került rétegekben kivétel nélkül már csak apró edénytöredékeket találtunk, feltehetően többször átmozgatott helyzetben. A töredékek többsége mázas. A kevés mázatlan példány az alábbi típusokból áll: A már a pince betöltéséből is ismert, ujjbenyomkodással díszített peremű, vörös színű, mázatlan fazéktöredékek (15. kép, 2920.74; 2920.118) e rétegekben is megvannak. E típus egy változatának tekintjük, ahol a fehér színű, mázatlan perem oldalán fut végig ugyanez a minta (15. kép, 2679.12). A töredékek között volt egyetlen darab, ami egy redukált égetésű, fényezett felületű korsóváll (15. kép, 2679.7). Ez a típus már megjelenik a török hódoltság előtti leletanyagban is (Parádi 1963, 201, 212, 6. kép 1), egész edényként előkerült a Mohi 160l-es kútból is (Tomka 2004, 560, 4. ábra 1), amit a 16. század közepére datálhatunk. A máz nélküli leletek között volt még egy fekete színű, ferde hurka alakú füllel kiképzett fedő (15. kép, 2679.20). A vörös sávos festésű, vagy a vörös festett alapon az edény anyagába bekarcolt, belül mázatlan töredékek itt is vékony falú fazekakhoz tartoztak (16. kép, 2619.46; 2779.8). A mázas töredékek A mázas edények között korsó, tál- és fazéktöredékek vannak. A táltöredékek vegyesmázas díszítésűek (16. kép, 2904.1). A korsó kiöntőcsöves, áttetsző zöld ólommáz fedi (16. kép, 2917.69). A fazekak között van egy vékony, tojáshéj falú, bordázott oldalú, zöld mázas típus (16. kép, 2917.5; 2917.24; 17. kép, 2917.14), valamint kettős- vagy hármas tagolású peremmel, bama színű, belül barna mázas töredékek (17. kép, 2917.78; 2917.80; 2904.58). A 977-es épület pusztulási rétege fölötti feltöltésben új típusként jelennek meg az írókás díszű tálak. A világosbarna vagy zöldes alapon, áttetsző máz alatt bama írókázott sávok és írókázással kereteit zöld foltok díszítik őket (17. kép, 2679.10; 2679.17). 206