A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pusztai Tamás: 16. század végi műhely leletei Mohiból (I.-jelenségek, kerámialeletek, korhatározás)

Az egyik töredék markáns sinccel és függőleges függesztőflillel készült (17. kép, 2679.3). Az írókázott töredékek nem a műhely padlóján, hanem a műhely területe fölé került, legfelső, feltehetően többször átmozgatott betöltésben voltak. Mohi végleges elhagyását a 17. század közepére tehetjük. Az írókázott töredékek feltehetően a 17. század első felében készülhettek. A korábbi rétegekhez képest új típus a vízszintesen behúzott, ujjbenyomkodással és rádlival díszitett, zöld mázas tálfazekak peremtöredékei (18. kép, 2679.1; 2679.21). Az erősen behúzott peremű tálakhoz tartozik egy barna mázas, peremének külső szélén zsinórdísszel készült töredék (18. kép, 2679.18). Szintén nem fordultak elő még a korábbi rétegekben a zöld mázas, csorgatott díszű tálak (18. kép, 2679.4; 2679.5), valamint a füles lábasok (18. kép, 2679.19). A korábbi rétegekhez hasonlóan a vegyesmázas tálak töredékei, vízszintesen ráillesztett függesztőfüllel itt is megvannak (19. kép, 2679.1; 3001.1-2). A fazekak barna vagy zöld mázzal, kettős- vagy hármas tagolású peremmel készültek (20. kép, 2679.6,9, 11, 13, 14, 16; 2919.113). A fehér anyagú, vékony falú füles csuprok itt is megtalálhatók (20. kép, 2920.1, 6), valamint a benyomkodott zsinórdísszel készült peremek, belül barna mázzal (21. kép, 2920.77). E rétegben volt két mázatlan töredék, egy nagyméretű, szürke színű, homokos anyagú fedő (21. kép, 3004.4), valamint egy mázatlan, vörös anyagú, kettős tagolású perem (12. kép, 3004.33). A kerámiaanyag alapján az o978-as pince használatának idejét a 16. század első felére, közepére, míg az o977-es műhely létezését a 16. század végére datálhatjuk. A bemutatott tárgyak majd kivétel nélkül másodlagos helyzetűek (2. kép). Ez alól kivétel az s2620-as tüzelőfelület tapasztásának leletanyaga, valamint a műhely padlóján talált vaseszközök és a 2898.1 számú fazék (14. kép). A műhely területén bennhagyott nagymennyiségű vastárgy alapján a hirtelen pusztulást követően évekig nem tértek vissza a lakosok, hogy kiszedjék a romok alól a még értékelhető fémtárgyakat. Ez a körülmény megengedi, hogy a műhely pusztulását esetleg a mezőkeresztesi csata idejére, 1596-ra tegyük, de a pusztulás pontos évszáma nem határozható meg. Nemcsak a műhely, de már az alatta lévő pince tájolása is párhuzamos a főutcával. Ugyanakkor a főutca déli részén több olyan épületet is találunk, melyek az utcára merőlegesen kerültek beépítésre. E tájolás béli különbség arra csábít, hogy a településszerkezet változására vonatkozóan is következtetéseket vonjunk le. Ezt megelőzően azonban még a most bemutatott leletanyagot össze kell vetni a műhely és a templom között feltárt terület épületeinek a leletanyagával, hogy kiderüljön, melyek azok, amelyek valóban egy időben létezhettek. Ezt a vizsgálatot ki kell egészíteni a régészeti feltárások előtt Mohi központjában végzett szisztematikus felszíni leletgyűjtés 16-17. századra datálható leletanyagának az elemzésével. Ezt követően lehet majd csak biztosabban értelmezni az o977 épület helyzetét. A település életét tekintve hibát követhetünk el, ha a 16. századi viszonyok jellemzése során az 1563-70-es összeírások adatait az egész 16. századra általánosítjuk. Nem tudjuk, hogy az ezerötszázhatvanas éveket követő néhány évtized alatt pontosan hogyan módosult Mohiban a helyzet. Mennyivel változott (csökkent?) a település lakosainak a száma, amivel párhuzamosan esetleg a településszerkezet is változott volna. 207