A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pusztai Tamás: 16. század végi műhely leletei Mohiból (I.-jelenségek, kerámialeletek, korhatározás)

16. SZÁZAD VÉGI MŰHELY LELETEI MOHIBÓL (I. - jelenségek, kerámialeletek, korhatározás) PUSZTAI TAMÁS A magyarországi középkori városfejlődés jellegzetessége, hogy azokon a nagy kiterjedésű területeken, ahol jogi értelemben véve valódi városok nem találhatóak, a központi funkciókat a mezővárosok (oppidumok) látták el. E szerepet a történeti kutatás részletesen be is mutatta (Kubinyi 2000; Blazovich 2002). A várostörténet régészeti módszerekkel való vizsgálatának fontosságára e mezővárosok kapcsán Kubinyi András hívta föl a figyelmet 1985-ös alapvető munkájában (Kubinyi 1985). E települések régészeti oldalról való vizsgálatát alapvetően meghatározza az a tény, hogy - természetes módon egykori mezővárosaink többségét ma is lakják. Az újabb korok építkezései ezeken a helyeken elfedik, esetenként el is pusztítják a középkori emlékeket. Két olyan mezővárosunk is van - a Dunántúlon Ete, Borsodban pedig Mohi -, ahol a 16-17. század során elpusztult települések lakói már soha nem tértek vissza otthonukba. E mezővárosok területe később szántóföldként vagy legelőként került hasznosításra, ami számunkra azt jelenti, hogy a régészetnek lehetősége van a teljes településszerkezet szisztematikus kutatására, anélkül, hogy az általa vizsgált szerkezetet az újkori beépítések zavarnák, vagy egyenesen lehetetlenné tennék.

1 Dolgozatunkban egy a középkori Mohi mezőváros területén általunk 1996-97-ben feltárt műhely és kerámialeleteinek bemutatására vállalkozunk. Témaválasztásunk oka az, hogy dr. Veres László - akinek tiszteletére e kötetet készítettük -, munkásságának jelentős résztét teszi ki a Kárpát-medence kézművességének kutatása, valamint az a tény, hogy 1995-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatójaként ő volt az, akinek a támogatásával megkezdhettük Mohi mezőváros régészeti feltárásait. A műhely padlóján szétszórtan, valamint egy dézsában, illetve egy külön kupacban nagyon sok fémtárgyat találtunk.

2 Ezek feldolgozását Horváth Antónia végzi, melynek eredményeit egy külön dolgozatban ismerteti majd. Az egykori Mohi a Bükk hegység lába és az Alföld találkozásánál futó országos útvonal mentén jött létre. A Budáról a lengyel területek felé haladó út Mohinál ágazott ketté. Mohi után tovább lehetett menni Miskolc és Kassa felé, valamint a Sajón átkelve Zemplén irányába. A 13. században már bizonyosan létező Mohi a 15-16. században városi funkciókat betöltő településsé vált. A középkori oklevelekben többször említik oppidumként. Eletében meghatározó szerepe volt a rajta átvezető országos útnak, vámjának. Mohi feltehetően már az Anjou-korban vásártartási engedélyt kapott. Két országos vására volt,

3 valamint csütörtöki napokon heti piacot tartottak benne (Bessenyei 1997, 208; Borovszky 1909, 48).

4 1366-ban nagy Lajos saját bíráik és a királyi tisztek hatósága 1 Középkori mezővárosaink régészeti kutatásának elmúlt 10 évéről összefoglalóan: Pusztai 2010. 2 A műhelyhez kapcsolódó fémtárgyak az s2619; s2923; s2955, s3003 stratigráfiai egységekben voltak. 3 E két vásárt 1580-ban még egy vásár engedélyezésével toldja meg Rudolf király (Szendrci 1911, III. 251). 4 II. Lajos király 1520-ban kelt oklevele két országos vásárt enged, az egyiket Szent Lukács napjára (október 18.), a másikat Pünkösdre; a hetipiacot pedig minden héten csütörtökre Bessenyei 1997, 208-209. 187