A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

láltunk cölöplyukakat, melyek pontosan nem keltezhetők, és épület alapja sem szerkeszthető ki belőlük. A legjelentősebb objektum a lelőhely egyetlen nagyméretű, szabálytalan alakú agyagkitermelő gödre, az S40, mely a cölöplyukaktól ÉK-re helyezkedik el. Ennek nagyszámú lelete a szakáiháti kultúra finomkerámiája és háztartási edényei közül került ki. Az agyagkitermelőbe ásott S64 kerek gödörben ovális alakú tűzhely feküdt platnival és 7-14 cm magasságban megmaradt falakkal. A területen említésre méltó még az SÍ 13 kerek, hengeres falú, mély tárológödör, melynek alján egy hombáredény és egy többször átlyukasztott aljú, fényezett felületű tál darabjai hevertek. Ugyanezen a területen helyezkedett el az SÍ 14 hengeres falú, kerek gödör, melynek felső részén az égett, paticsos, kormos betöltésben igen rossz állapotú emberi koponyát és gömbös testű edény alsó részét találtuk. A további bontáskor szintén rossz megmaradású csontok, hengeres nyakú, álkiöntős „amfora" nagyobb darabjai, ez alatt pedig DNy-ÉK irányban fekvő gerincoszlop maradványa került felszínre. A betöltésből gyűjtött további csontanyagban az antropológiai-archaeozoológiai vizsgálat emberi karcsont töredékeket (humerus, radius, ulna) határozott meg." Az objektumból egy négyszögletesedő testű, kisméretű, díszítetlen edény, valamint egy meanderdíszes félgömb alakú tál teljes profilja (8. kép 2) is előkerült. Mindezek alapján feltételezzük, hogy a hulladékgödör felső részébe egy felnőtt férfit temettek, aki mellé edényeket is helyeztek. A szakáiháti kultúra épületeit legutóbb Hegedűs K. és Horváth F. elemezték (Hegedűs 1985, 16-21; Horváth 1989, 24-28). Hegedűs K. a csanytelek-újhalastói házmaradványokat (alapárok és három belső oszlopsor) a közép-európai „hosszúházakhoz" hasonlította, miközben megállapította, hogy a többi lelőhelyről ismert házrészletek kisebb épületekből származnak (Hegedűs 1985, 20). Horváth F. felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a „hosszúházak" a síktelepekről (Csanytelek, Csongrád-Bokros), illetve Tápé-Lebő kezdő településszintjéről ismertek, míg a kisebb balkáni háztípus elsősorban a tellekhez kötődik (Horváth 1989, 26, 28).

1

2 A Nagy-fertőn előkerült házmaradványok a „hosszúházaknál" kisebb méretűek, szerkezetük viszont azokéhoz hasonló. A települési jelenségek alapján az itt talált szakáiháti település(ek) szerkezete nem rekonstruálható. Az 1990-es évek első felében kezdődött nagy felületre kiterjedő feltárások felszínre hoztak olyan nagyobb AVK településrészleteket, melyek alapján a falvak szerkezete általánosságban meghatározhatóvá vált. Megállapították, hogy a közép-európai vonaldíszes kerámiához hasonlóan az AVK és csoportjai települései is házból, a hozzá tartozó nagyméretű gödörből, tevékenységi területből és temetkezésekből álló alapegységekből épültek fel (1. legutóbb: Raczky-Anders 2006, 21; Raczky 2009, 104-106). Domboróczki L. Füzesabony-Gubakút AVK településének életében 5 fázist különített el 12 alfázissal, sőt az egyes alfázisokhoz tartozó települési elemeket (házak, gödrök, sírok) is meghatározta (Domboróczki 2009, 91-99 és Fig. 11). A szakáiháti kultúra elmúlt 30 évben részletesebben elemzett lelőhelyei - Csanytelek-Újhalastó (Hegedűs 1981; 1985), Szentes-Ilonapart 11 Az objektum embercsont anyagát Köhler K. és Gál E. vizsgálta meg (MTA Rl). Az idézett adatok a ..Mczökövcsd-Nagy-fcrtő (M3-76. lh.). A lelőhely objektumaiban talált emberi csonttöredckck, illetve az ezek mellett talált állatcsontok meghatározása" című kéziratból származnak. Az eredmények felhasználásának jogáért és a vizsgálatokért köszönettel tartozom. 12 Megjegyzi azonban azt is, hogy kielégítő közlemények hiányában, illetve a szakáiháti kultúra belső kronológiájának kidolgozatlansága miatt nehéz eldönteni, hogy a két háztípus kronológiai különbségeket jclcz-c (Horváth 1989. 25-26). 16