A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

(Horváth 1983), Battonya-Vidpart (G. Szénászky 1979), Battonya-Gödrösök (Goldman 1984), Battonya-Parázs-tanya (G. Szénászky 1988) - az ásatási felületek mérete miatt nem adtak lehetőséget településszerkezetre vonatkozó következtetések levonására. Az elmúlt 10 évben Abony és Cegléd környékén megelőző feltárások során több szakáiháti településrészlet került elő, melyek közül a legtöbb jelenséget Abony-Serkeszék-dűlő (Kovács 2004; Kovács-Rajna 2005), valamint Cegléd-Váróczi-Hodula-dűlő (4/1. lelőhely, Gulyás 2005) és Cegléd-Botond-dűlő (4/9. lelőhely, Kovács 2006) lelőhelyek szolgáltatták. A Vásárhelyi Terv beruházás keretében Rákóczifalva határában, Bagi-földek 8 és 8/A lelőhelyeken is feltárásra került egy kiterjedt szakáiháti település (Váczi-Kovács 2007; Kovács et al. 2007; 2008). Ezen új lelőhelyek feldolgozása remélhetőleg tovább bővíti majd a települések szerkezetére vonatkozó ismereteinket. A következőkben összefoglaljuk a Nagy-Fertőn előkerült, biztosan a szakáiháti kultúrához köthető objektumok leletanyagának jellemzőit. A durva kerámiák között megtaláljuk a perem alatt lyuksoros, széles szájú fazekakat, illetve nagyobb méretű tárolóedényeket (S40, S53), de a típusok lyuksor nélküli kivitelben is előfordulnak (S54). A nyakkal ellátott nagyméretű tárolóedények szintén jelen vannak (S53, SÍ 13), a nyakhajlatban és az edénytesten ujj- vagy körömbenyomkodással tagolt bordákkal díszítve (S40, S42, S50, S60, SÍ 13), időnként extrém falvastagsággal (SÍ 14: 2,9-4,2 cm; 5,4-5,9 cm). A díszítőelemek közül ki kell emelni a mintába rendezett körömcsípéseket, köröm(vég)benyomkodásokat és beszurkálásokat (7. kép 3-5, 7; S27, S40, S53, SÍ24), melyek általában vízszintes és függőleges sorokban helyezkednek el, bütykökkel tagolva (S40). Előfordulnak teljes felületet vagy kisebb területet borító benyomott díszítések is, melyek kisebb méretű, fazékszerű edényeken és nagyobb tárolóedényeken is feltűnnek (7. kép 6, S40). Behúzkodott felületű, bütyökdíszes edény darabja is megtalálható a leletek között (S54), egy töredék pedig hosszú, függőleges tüzdeléssel díszített felületű edényből származik (SÍ24). Két házi kerámia oldaltöredékén festés látható: az egyiken egy vékony, szabálytalan (csurgatott?) fekete vonal (S53), a másikon pedig vékony és szabálytalan vörös vonalak (S53). A felsorolt durva kerámia formák és díszítések a kultúra más településein is általánosak (Kalicz-Makkay 1977, 88-91; G. Szénászky 1979, 75-76; 1988, 7-13; Horváth 1983, 44-45, 51-52; Goldman 1984, 13-38; Hegedűs 1985, 37-38). G. Szénászky J. megállapítása szerint a hosszú tűzdelésekkel borított edényfelület, melyet Nagy-fertőn egy töredék képvisel, a kultúra korai időszakára jellemző (G. Szénászky 1988, 12). A fazekak és tárolóedények perem alatti lyuksoros díszítéséről nem írnak a közlések, bár a lyuksor az AVK korábbi időszakaiban, illetve a tiszadobi csoport és a bükki kultúra anyagában is gyakori (Kalicz-Makkay 1977, 32, 40; Lichardus 1974, 29). A nagy-fertői finomkerámiák többsége a durva kerámiákhoz hasonlóan háztartási edény. A legnagyobb számban sötét színű, kívül-belül fényezett felületű tálakat (S40), bomba formájú edényeket (SÍ06, SÍ34) és széles szájú poharakat (S40) találunk. A tálak pereme sok esetben bevagdalt (S40, SÍ 14), a bomba formájú edények külső és belső peremét pedig többször fekete vagy vörös festett sáv díszíti (S40). Az edényeken előfordul nagyobb felületre kiterjedő vörös bevonat és pasztózus vörös festés is (S40). Gyakori díszítőelem a hosszúkás, keskeny, lencseszerű bütyök (S40, S54, SÍ 14). Az egyik nagyméretű finomkerámia tál alját 6 lyukkal törték át (SÍ 13). Valószínűleg a folyadékot vezették le így a benne tárolt anyagból. 17