A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Szörényi Gábor András: Késő középkori előretolt védművek a Sajó völgyében
felhalmozott földerődítmények voltak, melyeket tapasztott faszerkezetű, esetleg védőfolyosós erődítés koronázott. Sajógömör esetében igazat adhatunk a feltárónak abban, hogy ezen keresztül vezethetett az út a fővárba 4 5 és valószínűleg nem tévedünk, ha Sajónémeti két háromszög alakú védművében is hasonló funkciót feltételezünk. Ezen szerepet erősítheti, hogy ez utóbbi helyen, a keleti oldalon sejthetjük a bejáratot, míg a nyugati oldali a már említett előretolt, külső védmű fedezését tette lehetővé. Eme erődítések tehát a vár bejáratának ellenőrzésére születtek, rajtuk keresztül, vagy inkább mellettük, a védelmükben vezetett az út a vár központi magjába. Azonban mivel az ilyen védművek nem a fővártól független, külső elhelyezkedésű objektumok voltak, hanem a központi vármag védelmének szerves részét alkotó sánc/külső fal vonalához tartoztak, így a fentebb elemzett négy előretolt védműhöz hasonlóan nem nevezhetőek elővédmüveknek, csupáncsak védműnek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Sajógömör ezen 35x35 m-es védművét a mérete alapján akár elővárnak is tarthatjuk. Ezzel szemben a két sajónémeti háromszögletű erődítésről ugyanez már nem jelenthető ki, hiszen az objektumok kis alapterülete legfeljebb katonai célokra szolgálhatott, további épületek, melyek előfordulhatnak az elővárakban, nem fértek volna el benne. Összefoglaló, javaslat a terminológiára A középkor korábbi időszakában jellemző passzív várvédelem fokozatosan aktivizálódott a késő középkorra. Ennek során a vár taktikai előterét is felhasználva további védműveket helyeztek el. Ezeket a vármaghoz képesti térbeli elhelyezkedés és elkülönülés alapján csoportosíthatjuk. Egységesen elövédmünek ( Vorwerk) nevezhetjük a fővártól független, önálló és fizikailag különálló katonai létesítményt, azonban eme általános kategórián belül több kisebb alegységet is felsorakoztathatunk. 1. a) Előretolt védművek (vorgeschobene Befestigung, vorgeschobene Bastei): a várhoz képest távolabb fekvő objektum, mely a fővár kitolt „szeme" a terület nagyobb arányú belátása végett, illetve/vagy a veszélyes magaslatok preventív őrhelye. Ezen csoport példái (Vadna-Sajóivánka, Sajónémeti, Sajógömör, Sajógalgóc, vagy éppen Zagyvafő) vélhetően egyszerű fa-földszerkezetű objektumok lehettek. A cseh kutatás az ilyen előretolt létesítményeket egységesen előretolt bástyának (vorgeschobene Bastei) nevezi, függetlenül attól, hogy a létesítményben faszerkezetű, vagy éppen kőépítmény, esetleg torony emelkedett. 4 6 Azonban a késő középkori forrásokban a Bastei, mint faföldmű jelenik meg. Hans Schermer, Über Basteibau (A bástyaépítészetről) című 15. század végi munkájában a Bastei-t, mint ácsolással megerősített faszerkezetű építményt írta le. 4 7 Tehát az előretolt védművek, előretolt bástyák (Bastei) említése során kizárólag fa-földszerkezetről beszélhetünk. Viszont a fa-föld, vagy éppen a kő építőanyagok valószínűleg nemcsak az építtető pénzügyi hátterét jelölték, hanem funkcióbeli különbségeket is rejtettek. Nyilvánvaló, hogy a rabló huszita csapatok előretolt védművei csupán védelmi, katonai célokat láttak 45 Háromszög alakú, kiszélesedő sáncot mertek fel a morvaországi Kcpkov fővára előtt, ahol szinten a bejáratot ellenőrző védművei azonosították azt. Ehhez lásd: Placek 2007. 290-291. 46 Durdík 2000.; Durdík 2007. 47 Brohl 2000. 27. 121
