A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Szörényi Gábor András: Késő középkori előretolt védművek a Sajó völgyében
korszak legmodernebb hadszervezetét alkotó huszita zsoldosok az osztrák előretolt védműves várakat látva, azt a saját taktikájukba is hamar átemelték és innovatív módon fejlesztették és terjesztették tovább. A 15. század tűzfegyvereinek robbanásszerű elterjedése változást hozott az előretolt védművek szerkezetében is. A masszív építőanyagú (kő) előretolt tornyok mellett ekkor már elsősorban fa-földszerkezetű elővédmüvek születtek (5. (c) ábra). Érdekes egybeesés, hogy az osztrák forrásokban eme elővédműveket éppen thaber-nek (tábornak) nevezik, holott az ötlet alapja a huszitákat jó 200 évvel megelőzte (5. (d) ábra). Maga a tábor szó, mint egyfajta várvédelmi elem is már 14. század eleji forrásokban feltűnik, 3 4 tehát a cseh/ huszita/taborita zsoldosok nem, mint névadók, hanem legfeljebb kései indukálói lehettek az előretolt védmüveknek. A thaber kifejezés széles körű elterjedése a német nyelvterületen azonban elsősorban abból fakadhat, hogy az ilyen jellegű fa-föld elővédműveket éppen a huszita/taborita offenzívák ellen létesítették nagyobb számban, melynek elméletét maguk a cseh támadók is átvették, fejlesztették és terjesztették. A hazai (Várgesztes, Szigliget, Zagyvafő), valamint a szlovákiai, 3 5 régészetileg valamilyen szinten is kutatott, előretolt védművek mindegyikét a 15. századra keltezték a feltárók. Azonban nem zárhatjuk ki, hogy voltak az osztrák területekhez hasonlóan nálunk is korai önálló elővédművek. Ezt támaszthatja alá Simon Z. füzér-őrhegyi szondája, ahol késő Árpád-kori leletek kerültek elő a 15. századi anyagon túl. A feltáró kizárta annak lehetőségét, hogy eme objektum egy különálló, vagy éppen az első füzéri vár legyen, sőt ő maga is azon a véleményen volt, hogy kihelyezett őrhelyként, a fővár „szemeként", annak keleti irányú megfigyelési lehetőségeit volt hivatva növelni. 3 6 Ezen elszigetelt példánk azonban inkább csak egy megfigyelőhelyre utal, még nem tartható védműnek, harcálláspontnak. Emellett azonban kijelenthetjük, hogy hazánkban az előretolt védművek jellemzően csak a késő középkorban, nevezetesen a 15. század közepén terjedtek el. A Sajó völgyében a sajónémeti, a vadna-sajóivánkai és a bizonytalan jellegű sajógalgóci objektum mindegyike a várhoz képest alacsonyabban fekszik. Előretolt megfigyelési pontokként funkcionáltak, továbbá tüzérségi állások voltak. A felsorolt erősségek digitális domborzatmodellje alapján generált láthatóságanalízis nyomán megállapítható volt, hogy mindhárom esetben olyan láthatatlan holtterek vannak a várak előterében, amelyek takarásában a támadók olyan közel lopódzhattak a várhoz, ahonnan már az ostromtüzek komoly károkat okoztak volna a védelemben. Ezen holtterek ellenőrzése és tűz alatt tartása végett vált elengedhetetlenné a külső, a vártól független harcálláspontok létesítése Németiben, Ivánkán és Galgócon egyaránt. Az előbb felsoroltakkal ellentétben a sajógömöri Őrhegy védműve tipikusan olyan helyen létesült a fővár fölött, amelyet, ha elfoglalt volna az ellenség, onnan könnyedén belőtte volna a központi vármagot. így a védőknek létfontosságú volt azt megelőző módon ellenőrzésük alá vonni. Bár felszíni kutatásokon túl további régészeti ásatás eleddig nem vizsgálta a Sajóvölgy felsorolt előretolt védműveit, mégis a hazai és szlovákiai analógiák nyomán a 15. századra keltezhetjük őket. A fentiek alapján láttuk, hogy az osztrák területek előzményeit éppen a huszita expanziók révén ültették át Cseh- és Morvaországba. Mivel Észak-Magyarország és a Felvidék fokozott huszita felvonulási terület volt a 15. század 34 Ebner 1955. 292-293. A thaber kifejezés először 1311-ben tűnik fel Krajna területén. 35 A szlovákiai elővédművek kronológiai összefoglalását lásd: Bcdnár-Fottová 2006. 36 Simon 1992. 27., 30. 116
