A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Szörényi Gábor András: Késő középkori előretolt védművek a Sajó völgyében
alapján all. századi ispánsági várat a 15. századig használták. 1460-ban Hunyadi Mátyás hadjárata során foglalta vissza több erősséggel egyetemben Gemer presidiumát a huszitáktól, ezen ostromot követően a várat végleg felhagyták, az pusztulásnak indult. 2 3 A régészeti feltárásokon túl megtörtént a vár és tágabb környezetének domborzati felmérése is. 2 4 A viszonylag kisméretű, 30x24 m-es ötszögű vármagot széles árok, ezen kívül pedig sánc védte. A bejáratot északon sejti a feltáró, ahol a sánc egy 35x35 m-es poligonban erőteljesen kiszélesedik, illetve a sáncnyomvonalból kiugrik. Ezen terepalakulat nyomán az erődítést „kétrészes", előváras objektumnak tartja a szlovákiai kutatás. 25 Eme „elővár" a formáját tekintve hasonló jellegű a sajónémeti sáncból kiugró védmüvekhez, így esetleg azzal rokonítható funkciója és kora. A várat egy nyereg választja el a hegygerinc folytatásától, mely innen fokozatosan emelkedik észak-északkeleti irányba. Mintegy 200 m-re és 32 m-rel magasabban ellaposodik az Őrhegynek nevezett gerinc, melynek sarkantyúhelyzetében egy további fa-föld szerkezetű erődítés nyomaira is bukkantak. Ezen 20x27 m-es alapterületű védművet a gerinc folytatásában - a támadási irány felől - árok és sánc védte, mely alapján az előző várakhoz hasonlóan itt is előretolt védmű szerepet feltételezhetünk 2 6 (4. (b) ábra). A Sajó-völgyi elővédmüvekfunkciója, kora és genetikája A várak fejlődése, változása és elsősorban a tűzfegyverek megjelenése során új, eleddig figyelmen kívül hagyott, de immár sebezhető pontokat fedeztek fel a várvédők az erődítések tágabb előterét jelentő terepen. A tűzfegyverek tömeges elterjedése előtt az erősségek szomszédos dombjai, hegyei még nem jelentettek veszélyforrást, ugyanakkor a 13. századtól mind gyakrabban találkozhatunk a védelmi vonalak kitolásával, mellyel a védők igyekeztek az ellenséggel való első kontaktust minél távolabb felvenni. 2 7 Ezek a védművek azonban még fizikai összeköttetésben voltak a fővárral, gyakorlatilag annak a kitolt elővárát (Vorburg) alkották. Feladatuk volt az ellenség távol tartásán túl a védművön belül futó út folyamatos ellenőrzése. 2 8 Német-osztrák területeken, elsősorban a mai Alsó- és Felső-Ausztriában azonban már a 12/13. század folyamán a fővártól független tornyokat helyeztek a várak elé, előretolt védműként, melyeket jellemző módon ekkor még a központi maghoz képest csekély távolságban létesítettek, majd később, a 14. század folyamán - a távolra ható fegyverek fejlődésével - az egyre távolabb található magaslatokat is megerődítették (5. (a) ábra). Ennek kettős célja volt: (a) részben a várak taktikai előterében lévő veszélyes pontokat, magaslatokat - az ellenséget megelőzve - preventív módon, maguk a védők szállták meg, nehogy onnan a távolra ható tűzfegyverekkel belőhető legyen a központi vármag; (b) másrészről ezen elővédekkel megnövekedett a belátható területek aránya, mely részben fokozta a védelem lehetőségeit, részben pedig további területek felé is jelezte a vár territoriális hatalmát. 2 9 23 Bonfini 1936. 238. (210). vö. Bonfini 1995. 727. (210). 24 Ozd'áni-Ncvizánsky 2002. 152-154.325-327. 25 Placck-Bóna 2007. 121. 26 Bcdnár-Fottová 2006. 35., 37. 27 Durdík 2007. 87. 28 Placek 2002. 153.; Bcdnár-Fottová 2006. 23. 38. Itt két királyi vár, Szcpesvár cs Zólyom esetet mutatják be, ahol viszonylag korán, a 13. században megjelentek a bejáratot biztosító, de nem önálló vedmüvek. 29 Kühtrcibcr-Wagencr 2008. 159. A várakra, mint státuszszimbólumra lásd: Zcunc 1994.27-39. Itta 113
