A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szabó Lilla: „Külön világban és külön időben" (Az Amerikában élő magyar képzőművészek és művészetük. A hivatalos magyar állásfoglalás az Amerikában élő magyar képzőművészekről)

jelentett a zsűri döntése: az I. kategória a bemutatható, a II. csupán a zsűri számára megtekinthető, a III. kategória pedig az elzárandó müveket jelentette. Ezeket a kategóriákat a később elhíresült „3T" tűrt, tiltott, támogatott művészet besorolással ismerhettük meg. 1956 után ez a művészeti élet, könyvkiadás, stb. irányadójaként és értékítéleteként működött, gyakorlatilag a nyolcvanas évek közepéig.

2 Tiltott volt tudni nemcsak a környező országokban élő képzőművészekről, de a század folyamán Európában, Ausztráliában vagy Amerikában letelepedett képzőművészekről is. A fasizmussal megbélyegzett Németország mellett az Egyesült Államok jelentette a szocializmusra nézve „legveszedelmesebb" ideológia terjesztését. A szocializmus által „őrzött" világbéke ellenségképeként feltüntetett nagyhatalom elvesztette a demokrácia leghalványabb jelét is. Az Amerikában rendezett, magyar művészeket bemutató kiállításokra csak az utóbbi évtizedek hazai kutatásai hívták fel a figyelmet (1913: New York, Exhibition of contemporary art in Hungary, Bohemia and Austria; 1915: San Francisco, Panama Pacific). Távol is volt Amerika, nehéz volt kutatni a témát, sem anyagi, sem szellemi fedezete nem volt a kutatásoknak. Még egy fontos tényező is szerepet játszott a felsoroltak mellett: az amerikai magyarok a demokrácia keretei között általában megalakították a saját generációjukhoz, kivándorlási időpontjukhoz és általában az ahhoz köthető politikai nézetekhez, állásfoglaláshoz, társadalmi ranghoz köthető csoportosulásukat és szervezeteket. Az egyes emigráns csoportok esetlegesen beszélő viszonyban sem voltak egymással. Nemzeti ünnepeink jelezték elsősorban a nagykövetségekkel, a hivatalos magyar diplomáciával való viszonyukat. A 20. században két nagy emigrációs hullámot különböztethetünk meg: a második világháború előtt és alatt a fasizmus elől menekülő írók és képzőművészek és közvetlenül az 1956-os forradalom elfojtása után az USA-ba menekültek csoportját. Sajátos és tragikus volt a két kivándorlási periódus magyarországi „megítélése". Az elsőbe tartozó művészeinket, mint a békéért és az elnyomás ellen harcoló Szovjetuniót támadó fasiszta rendszer elől elmenekült, „emigrációban élő művészek" kifejezéssel illették. Disszidensek jelzővel, a szocialista rendszer ellenségeiként lettek megbélyegezve a nemcsak Magyarországról, de az egész szocialista (béke)táborból távozó menekültek. Politikailag őket érte a „súlyosabb vád" és diszkrimináció. Az 1956-os menekültektől különösen „féltek" Magyarországon: hiteles ismerői voltak a valóságos eseményeknek, másrészt a szabadságharc elvesztése nemzeti érzésben és gondolkodásban is összekovácsolta őket. A magyar kultúra és az értékek őrzése számukra egyet jelentett a nemzeti hagyományok és az ország jövőjének a védelmével. 2 A 3T kategóriája sokkal inkább az irodalomból volt ismert az emberek és az értelmiség számára. A szocialista rendszer valójában a könyveket és az írott szövegeket, a sajtót stb. tartotta a legveszélyesebbnek. A könyvtárak sorsa össze sem volt hasonlítható a múzeumokkal, közgyűjteményekkel, galériákkal. 1945-ben a békeszerződés 16. pontja alapján minden fasiszta illetve szovjctcllcncs könyvet, dokumentumot, filmet stb. meg kellett volna semmisíteni. Az OSZK igazgatója és felcttcsi szervének, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Supka Géza Jóvoltából" szakértelméből és a nemzeti és egyetemes kultúra iránti elkötelezettségéből következett, hogy ezt a törvényt nem tartották be. Hanem ezzel szemben megteremtették a zárolt könyvek osztályát az Országos Széchényi Könyvtárban. Ide gyűjtötték be az ország egész területéről, az összes könyvtárból az ún. fasiszta könyveket, a rendszerellenes nyomtatványokat és a pornográf irodalmat. A fasizmussal megbélyegzett kötetek, sajtótermékek alá nemcsak a valós, ideológiai értelemben vett fasiszta kiadványok kerültek, hanem bármi, amire ezt gyakorlatilag ráfogták. Zároltak voltak a Nyugatról érkező folyóiratok, szakkönyvek (köztük a művészettörténeti kiadványok). De tilosak voltak a szomszédos országok magyar nyelvű szépirodalmi alkotásai is.