A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szabó Lilla: „Külön világban és külön időben" (Az Amerikában élő magyar képzőművészek és művészetük. A hivatalos magyar állásfoglalás az Amerikában élő magyar képzőművészekről)

A világban szétszóródottan élö művészek közt különösen nehéz az Amerikában, az Egyesült Államokban élt/élő képzőművészek működésének az áttekintése és feldolgozása. Születtek ugyan kiállítások, történtek a feldolgozásra irányuló törekvések, de elmondható, hogy a „legveszélyeztetettebb" művészettörténeti kategóriába sorolható a 20. század folyamán USA-ban élt, vagy csak idelátogatott művészek életmüvének a kutatása és a megismerése. Mára gyakran évtizedekig, fél évszázadig őrzött gyűjtemények, dokumentumok bomlanak fel. A bevándorlók harmadik generációja számára ritka kivételtől eltekintve, már teljesen ismeretlenek ezek az értékek és semmiféle különösebb jelentéssel nem bírnak. Számos tényező gyorsítja fel amúgy is ezt a folyamatot. A feldolgozásokhoz bármennyire minimális adatokat ad közre, mégis fontos, még ha fenntartásokkal kezelt forrásanyagként kell említenünk Gyimesy Kásás Ernő és Könnyű László 1977-ben, New Yorkban megjelentetett Professional Hungarian Artists Outside of Hungary című kötetét. Az egész világról begyűjtött adatok és önéletrajzok mellett (feltehetően befizetéses alapon) reprodukciók is kerültek a kiadványba. Az adatokat nem ellenőrizték, így gyakran önképzőköri szintű „alkotók", vagy a folklórt önálló képzőművészeti műként feltüntetők sokaságával is találkozunk benne. Az USA-ban élők közül 80-90 közötti személy adatait tartalmazza a könyv. A névsort illetően átfedés tapasztalható a Tisztelet a Szülőföldnek című, 1982. december-1983. januárban, a Műcsarnokban (Budapest) megrendezett kiállításra meghívott művészekkel. Gyakorlatilag ez volt a külföldön élö magyar képzőművészek első nagy seregszemléje - melyen a hazai közönség láthatta a külföldre távozott művészeinket. Ez a seregszemle közel sem volt elégséges egy összefüggő, akár az értékek, vagy stílusok, generációk mentén megfogalmazható összkép megalkotásához. Az ország, Nyugat felé történő politikai nyitását demonstrálni hivatott kiállítás nem is ezzel a céllal és szándékkal jött létre. Mára viszont feltétlenül a kutatások kiindulási alapját jelentik a katalógusban található információk, rövid életrajzi ismertetések, valamint a művészenként közölt 1-2 reprodukció. Szakmailag mindenképpen kiemelkedőbb és jelentősebb volt az 1970-ben, szintén hasonló politikai döntés alapján, ugyanazon a helyen, a Műcsarnokban XX. századi magyar származású művészek külföldön címmel bemutatott kiállítás. A kiállítás rendezője, Passuth Krisztina művészettörténész komoly szakmai felkészültséggel szigorúan kvalitás szerint válogatta ki a művészeket és alkotásaikat. Az USA-ból a következő művészeket mutatta be: Breuer Marcel, Fabri Ralph, Freund Tibor, Jankay Tibor, Kelemen Emil, Képes György, Kertész André, Korda Vince, Lesznai Anna, Marosán Gyula, MoholyNagy László, Peterdi Gábor, Polony Elemér, Strasser Dody, Szalay Lajos, Vértes Marcel, Weininger Andor. A kiállítás katalógusa megbízható művészettörténeti forrásanyagnak tekinthető. Mindkét kiállítás fő rendezője a Magyarok Világszövetsége és a Kulturális Minisztérium volt, a Kulturális Kapcsolatok Intézete a munkatársainak az együttműködésével. (Ezen intézet dokumentumainak a feldolgozása minden bizonnyal jelentősen segíti majd a tárgyalt téma és a kor további történeti megismerését.) A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején megalakult Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága (a Magyarországon élő alkotókon kívül tagjai az ország területén kívül élő művészek) 2000-ben Budapesten nemzetközi művészettörténeti konferenciát rendezett A 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig címmel. A rendezők kikötése volt, hogy a magyar művészettörténetben addig teljesen ismeretlen művészeket tárgyalják az előadók. így kimaradtak a nem-