A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Marozsán Zsolt: Dohánytermesztők a Sajó-völgyben (A sajószentpéteri sváb kisebbség története)

Előzménye az a levél volt, melyet a főispán

61 küldött, kérve a magyar kormány közbenjárását az elszállított személyek felkutatása, ill. szabadon bocsátása érdekében. Aminiszter levélben tájékoztatta a főispánt, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által a minisztériumnak megküldött jegyzékből a keresett személyek kiléte nem volt megállapítható az adatok hiányossága miatt.

62 Ennek következménye az lett, hogy minden, a listán szereplő településen csoportos kérdőívek kitöltésére került sor az elhurcoltak adataival kapcsolatosan. A németek hátrányos helyzetű megkülönböztetése a Szövetséges Ellenőrző Bizottság leiratából is kitetszik, miszerint az említett névjegyzékre csak olyan személyek kerülhettek fel, akiknek személye politikai szempontból nem volt kifogásolható, vagyis, akik nem voltak nyilas vagy egyéb szélsőjobboldali pártok tagjai, nem voltak német származásúak. Ha nevük mégis német hangzású volt, akkor az utolsó népszámlálásnál magyar anyanyelvűnek kellett nyilvánítaniuk magukat, német anyanyelv esetén pedig magyar érzelmeikről tanúságok kellett tenniük. A külügyminiszter

63 1945. április 24-én kelt levelében többek között arról is tájékoztatta Borsod főispánját, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság követ útján arról tájékoztatta a magyar kormány képviselőit, hogy a Szovjetunió kormányának nincs szándékában az elszállított embereket visszatartani, hanem azok idővel visszatérhetnek hozzátartozóikhoz.

64 Erre azonban még éveket kellett várniuk az itthon maradottaknak. Egy 1949. december 20-i összefoglaló jelentés a magyar foglyok számát 534 539 főben adta meg, ellenben egy 1947-es szovjet jelentés 8200 főről tesz említést!

65 Mivel a fogságba esettek és elhurcoltak kihallgatására és nyilvántartásba vételére a szovjetunióbeli táborokban került sor, így a regisztrált fogolylétszámban nem szerepeltek azok, akik még a gyűjtő- és tranzittáborokban, valamint a kiszállítás közben meghaltak.

66 így nem meglepő, hogy a korabeli magyar források a szovjet adatoknál nagyobb fogoly létszámot adnak meg. A közelmúltban folytatott helytörténeti kutatások alapján a 600 000-t meghaladó számadatok is megalapozott becsléseknek tekinthetők a háború alatti megnagyobbodott országterületet figyelembe véve. Azt viszont nem lehet pontosan megállapítani, hogy a 600 ezer vagy azt meghaladó számú magyarországi fogolynépesség hány százaléka került civilként, illetve katonaként fogságba. Az adatok arra utalnak, hogy a civilként elvitt magyarok száma a fogolynépesség mintegy harmadát tette ki.

67 A foglyok a nélkülözés, az örökös rettegés és lelki gyötrelmek miatt nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is leépültek. Az idősebb, családos foglyok közül sokan estek depresszióba. A halálozásokról elvben minden táborban készült nyilvántartás, ugyanis feljegyezték az elhunytak nevét és azonosítási számát. A halottak azonban sokszor felis61 A főispán által küldött levélnek eleddig nem akadtam nyomára, tehát teljes pontossággal nem állapítható meg, mikor is íródott. Ez azért érdekes, mert 1945. március 14-én választották meg Borsod megye új főispánját, akit március 29-én iktattak be hivatalába. Elődjét, Tóth Bélát betegségérc való tekintettel, saját kérésérc felmentették. 62 Ez is jól példázza a szovjetek hanyagságát, nemtörődömségét, mellyel az elhurcoltak ügyeit intézték. 63 Gyöngyösi János az 1944. december 22-én alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány kisgazda külügyminisztere. 1946-tól ő vezette a párizsi béketárgyalásokat, majd 1947. február 10-én ő írta alá a békét, majd 1947. május 31-én eltávolították a politikai közéletből. 64 B.-A.-Z. m. Lt. XXI-104-b/63/1947. 65 Stark 2002. 76. 66 Nem került regisztrálásra a Don mentén 1943 januárjában fogságba esett és rövid idő alatt elpusztult több tízezer magyar katona sem. 67 Stark 2006/5.