A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Marozsán Zsolt: Dohánytermesztők a Sajó-völgyben (A sajószentpéteri sváb kisebbség története)

A dohányosok kiáramlása Heves megyéből A Heves megyébe települt németek révén az egész magyarországi dohánytermesztés fellendült, ugyanis a németek tevékenysége nem maradt a megye határain belül. A dohánytermeszlés kibontakozása, ha a rendelkezésre álló adatokat végigtekintjük, nagyon egyenetlen képet mutat. Egyes helyeken már a 18. század elején is jelentékeny mennyiségű dohányt találhatunk, míg máshol az összeírásokban nyoma sincs, ugyanakkor később egyes régi dohánytermesztő helyekről is eltűnik és teljesen új helységekben írják össze. Mindenesetre a jelentősebb összeírások, különösen azok, amelyek huzamosabb ideig tartó termesztésről és híres dohányról tanúskodnak, olyan helyekről valók, ahol valamilyen forgalmas kereskedelmi útvonal is feküdt, pl. Fadd a Duna mentén, Kapuvár a bécsi út mellett, Jánosháza a grazi úton, vagy Rakamaz a Tisza átkelőhelyén.

14 A 18. század első felében, amikor a hosszú háborúk után a magyar mezőgazdaság újjáalakulása megindult, több helyen hírt kaphatunk jelentősebb dohánytermesztésről is. A Károlyi-féle összeírás Vas, Zala és Szatmár megye területén tüntet fel nagyobb termesztést, míg a korabeli rovásösszeírások szerint Heves és Tolna megye területén volt jelentősebb mennyiségű dohány, tehát ott, ahol a későbbiek során is híres dohányt tennesztettek. 1850-5 l-ben a kincstár jogkörébe sorolták a dohány termesztését és értékesítését. Meghatározták a felvásárlási árakat, majd folyamatosan szabályozták a termesztés lehetőségeit, s ezen belül közvetett módon a birtok-kategóriák szerinti termesztési területet is. Ez volt az egyetlen növény, amelynek termesztésébe és értékesítésébe az államhatalom irányító módon beleszólt. A monopólium életbelépése következménye volt a 19. század első évtizedeiben mind nagyobb területen tért hódító termesztésnek, s bevezetése a kincstári adójövedelem közvetett fokozását célozta.

15 A monopólium bevezetésének hatása az lett, hogy a dohánytermesztés országos centrumai átcsoportosultak, a termesztésnek új körzetei alakultak ki, és az uradalmi birtokokon kibontakozó dohánytermesztés nagy hozamú ún. tömegdohányok alkalmazásával rohamos fejlődésnek indult.

16 A nagy levelű tömegdohányokat az Alföld keleti, homokosabb területén, főként Szabolcs megyében kezdték termeszteni a dohánytermesztésbe újonnan bekapcsolódó földbirtokosok. Ebben az időben, az 1880-as években vált a vidék az ország dohánytermesztésének centrumává.

17 A kisparaszti termesztök háttérbe szorulásának folyamata Magyarország nagy dohánytermesztő területein a 19. század utolsó évtizedére lényegében befejeződött. Ekkor szilárdult meg az új társadalmi réteg, az uradalmi feleskertészek, vándordohányosok rétege. Ennek a falu lakóitól elkülönülő rétegnek bázisát a korábbi parasztdohányosok alkották, ugyanis a monopólium bevezetése után a paraszti kistermelők nem kaptak termelési engedélyt és jó részük kénytelen volt elszegődni uradalmi feleskertésznek, és a dohánytermesztésbe a nagybirtok adta lehetőségek között bekapcsolódni. A feleskertészek vándorlásai elsősorban azon területek felé irányultak, ahol a dohánytermesztésnek nem voltak hagyományai és a kifejlődő uradalmi dohánytermesztés14 Takács 1964. 15. 15 Takács 1964. 391. 16 Dobrossy 1978. 12. 17 A dohánytermesztők monopólium előtti csekély számára és a nyírségi dohánytermesztés kevésbé jelentős voltára utal az is, hogy a nyírségi falvakból a századforduló előtti években még jobbára az uradalmak napszámosai kerültek ki, a kertészek döntő többsége más területekről vándorolt az uradalmakba.