A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Marozsán Zsolt: Dohánytermesztők a Sajó-völgyben (A sajószentpéteri sváb kisebbség története)

A felsorolásból kitetszik, hogy a telepesek a német nyelvterület milyen sok és egymástól távoli pontjairól elindulva jutottak el Heves megye falvaiba, ezért nyelvileg, néprajzilag különfélék lehettek, mondhatni Heves megye területe a német császárság miniatűr népességi mása lett.

6 A diverzitást még fokozhatta, hogy egyes falvakban magyarok és szlovákok mellé települtek, és új lakóhelyük társadalmának csak egy részét, mégpedig annak is kisebb részét képezték. Mindössze három falu (Aldebrő, Kompolt és Nagytálya) lakosságának volt német többsége. Ez a helyzet már a 18. században prognosztizálta a német nemzetiség beolvadását, ami hosszabb-rövidebb idő alatt be is következett.

7 Mindezt bizonyítja, hogy az egyházi funkciók ellátásához szükséges nyelvismeretet előíró 1827. évi egyházmegyei sematizmus már magyar nyelvűnek említi Kerecsend falut, holott a település 139 családjából 1799-ben még 43,8% német volt.

8 Ugyanez az egyházi kézikönyv az alábbi információt adja a vizsgált falvakról: Kerecsenden kívül egyedül magyar nyelvtudás szükséges még Egerszalókon, magyar-német Aldebrőn, Kápolnán és Kompokon. Az 1910. évi sematizmus pedig már minden településen a magyar nyelv használatát írja elő, ami azt mutatja, hogy a nemzetiségek ekkorra már csak magyarul beszéltek vagy kétnyelvűek voltak. A helyi hagyomány megerősíti mindezt, mely szerint a 19. század végén elvesztették anyanyelvüket, egyedül Kompokon maradt meg a német nyelvű litániamondás. A német jobbágyok részére a letelepedéskor a földesúr részéről 6 évi mentesség járt, ehhez járult még az államhatalom 6 évi mentessége. Ilyen fokú mentességben magyar telepes még 1734 előtt sem részesülhetett. Az egri püspökség még a 12 év letelte után is jelentős kedvezményeket nyújtott a németeknek, ugyanis a nagytályai telepesek,

9 akik 1773-ban telepedtek meg a településen, még 1785-ben is ingyen kapták az épületfát a püspökség birtokairól.

10 Grassalkovich Antal az Aldebrőre telepített németekkel jelentős dohánykertészetnek vetette meg alapjait. A környék falvaiban" a magyarok már korábban is foglalkoztak dohánytermesztéssel, de nem hivatásszerűen, hanem csak szórványosan. Az aldebrői német telepesek egyetlen foglalkozása és keresetforrása a dohánykertészet lett, mert a határban telki szántókat, réteket nem kaptak, hanem kertjük végében egy-egy hold kiterjedésű dohányföldet, földesúri szolgáltatásaikat is főként dohányban fizették meg. A debrői dohány a Magyarországon forgalomban lévő dohányfajták között egyike volt a legjobbaknak.

12 Az új telepesek először csak házaik kertjeiben kísérelték meg a dohány termesztését, majd látva kísérletük sikerét, nagyobb telkeket kértek az uraságtól, mely a falut környező szőlőföldeket adta át nekik erre a célra. Aldebrőn így sohasem alakult ki jobbágytelken élő parasztság, hanem a zsellérházakban lakó dohányosközség. A 18. század végén a debrői dohányosok sikereinek láttára Verpelét, Tófalu, Kápolna, Kompolt, Szalók, Kerecsend és Maklár népe is megindította a később verpelétinek nevezett, de valójában a feldebrői magyar parasztok által 1730 táján megkezdett és az aldebrői német új telepesek által 1743 után népszerűvé tett dohányfajta termesztését.

13 6 Soós 1955. 27. 7 Bel 1968. 37. 8 Bakó 1984. 106. 9 Soós 1955.25. 10 Takács 1964. 25. 11 Fcldcbrő cs Kápolna falvakban. 12 Takács 1964.23. 13 Takács 1964. 17.