A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)

esik a vízi edények későre való érkezések miatt, ezért hogy a Város securitas procurltasson a bőrvedrek elosztását a következőképpen változtatták meg. Mindenekelőtt számba vették, hogy hány bőrvederrel rendelkezik Miskolc és az egész Városban széllyel fel osztassanak és akár hol esne az tűznek támadása mindenfelöl lehessen hová hamarabb azokkal megjelenni. A számbavétel szerint ekkor Miskolc 102 bőrvederrel rendelkezett. Ez a szám azonban meglehetősen alacsony a városban ebben az időben működő kézművesekhez képest. Ez még abban az esetben is igaz, ha tudjuk, hogy pénzben is meg lehetett váltani a bőrveder beszolgáltatását. Minden bizonnyal a város és a vármegye törekvései hiábavalóak voltak, hogy teljes mértékben végrehajtsák az ez irányú rendeleteket. Az új felosztás szerint minden céhhez, összesen 17-hez 2-2 bőrveder került, kivéve a kőműves céhet, mely hatot kapott, továbbá az Ujj Templomhoz 6, a vachter háznál szintén 6, a görög bírónál és Altman József zsidónál 2, illetve a városbíróhoz és helyetteséhez került további 2-2. A maradék bőrvedreket továbbra is a Város Házán raktározták és innen osztották el tűz esetén.

58 A bőrvedrek beszolgáltatása minden kézműves kötelessége volt,

59 emellett azonban a céhek szervezetten is részt vettek a tüzek megfékezésében. A középkortól kezdve a városok tűzrendészed szabályzataiban külön kitértek szakmák szerint az egyes céhek feladataira és kötelességeire. Roncsik Jenő számos magyar település céhekre vonatkozó tűzrendészed szabályzatát adta közre.

60 Tűzoltásra Miskolcon is kötelezték a céheket, 1777-ben jött létre a céheken alapuló városi tűzoltóság.

61 Az egyes céhekre lebontva azonban nem ismerjük a feladatok pontos elosztását. Erre vonatkozóan sem a Hennán Ottó Múzeum gazdag céhes gyűjteményében, sem a Város Jegyzőkönyveiben nem találunk utalást. Minden bizonnyal más városokhoz hasonlóan, Miskolc esetében is a legfontosabb feladat a tűzoltószerszámokkal szakmájukból adódóan jól bánó, fizikai munkában jártas iparosokra, mint a kovácsokra, lakatosokra és különösen az ácsokra hárult. Ok kezelték a különböző kézi tűzoltószerszámokat és a létrákat. A famegmunkáló céhek kézművesei fejszékkel és bárdokkal segítették az égő házak bontását. A többi iparág képviselői pedig vizesárkokat ástak, vizet hordtak.

62 Fazekas Csaba azonban rámutat arra a tényre, hogy a céheken alapuló tűzoltóság legfeljebb a kisebb, lokális tüzek megfékezése esetén volt eredményes. A gyorsan terjedő nagy tűzvészek alkalmával a céhtagok is elsősorban saját házukat, vagyonukat mentették. Ezekben az esetekben csak a katonaság tudott hatékonyan és szervezetten közbeavatkozni.

63 A kézművesek azonban nem csak a tűz oltásában vállaltak fontos szerepet, hanem számos esetben a tüzek keletkezésének is okozói voltak. A rosszul megépített kémények, 58 A következő céhmestereknél helyeztek cl a vödröket: Tsabai András csizmadia, Rácz János szűcs, Bödő János szabó, Nagy István varga, Fók Gáspár fazekas, Kun István lakatos, Király János gombkötő, Filcp Zsigmond asztalos, Szatmáki Sámucll kalapos, Kis János szűrcsapó, Pachmcistcr János kovács, Kis János bodnár, Mctzncr Mihály compactor, Meitzer Dániel szíjjártó, Brumcr Márton kerékgyártó, Nóvák János köteles és Sajlingcr Ferenc kőműves. E forrás nem csak jelen tanulmányunk szempontjából jelentős és hasznos irat, de egyben fontos céhtörténcti dokumentum is. IV-1501/a. 17. köt. 1791. 148-149. 59 A börvedrek beszolgáltatása egészen a céhkorszak végéig kötelező volt. 1855-ben a miskolci magyar tímárcéh a céh részérc csináltatott hat darab bőrvedret, ahogy fogalmaznak vízoltó vedret. Darabja akkor is 2 Rf 30 kr-ba került. HOM HTD 1.76.4.75. 60 Roncsik 1939. 61 Bcnkő 1976. (1782). 66.; Fazekas 1994. 104. 62 Szcndrci János írja a vargacéhröl, hogy ily vedrekkel mesterségük szerszámai gyanánt is bőven el voltak látva, a varga czéh maga egy hatalmas tűzoltó csapatot képezett; Szcndrci 1904. 568. 63 Fazekas 1994. 104.