A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)

cius 14-én kelt statútumában szigorúan elrendelte, hogy az új lakosokká lenni akarókon és Chébe álló mesterembereken a tűz oltásra rendeltetett egy bőr vedret, vagy aki fizetni akar bizonyos váltságot fizessen meg

52

. Egy 1787-ből származó városi jelentés szerint minthogy a tűzi oltásra rendeltetett bőr vedrek igen megfogyatkoztak, a T.N. Vármegyének pedig világos determinátiója vagyon arrúl, hogy minden ifjú mester Chéhbe állásának alkalmatosságával a Város Házához egy bőr vedret adni tartozik a minthogy a Chéhek Elöljárói eleinte némellyiktül vagy bőr vedret, vagy érette meg határozott pénzt defumálták, már most pedig sem bőr vedret, sem pénzt befizetni nem akarják. A város vezetése a vásárbírót bízta meg, hogy a céheket, illetve azok elöljáróit kötelezze, hogy a kezek alatt lévő mesteremberektől a bőr veder helyett a Magistratus régebbi determinátiója szerint egy-egy aranyat fizessenek be 15 napon belül a város pénztárába. Akik pedig eddig nem adták meg a bőr vedret, azok szintén 15 napon belül vagy készíttessék el és adják be vagy fizessék be a váltságot, mely 2 Rft 30 kr. volt.

53 A város vezetése szigorította, hogy a Chéhben állani kívánókkal az Tettes Nemes Vármegye által bőr vedrekre rendeltetett szorosan incassáltassanak. 1786-ban a város legnagyobb, leggyorsabban növekvő céhszervezetével, a csizmadiákkal

54 - számuk a század végén már meghaladta a 400 főt - szemben kellett eljárnia ez ügyben Lanyiti András vásárbírónak.

55 Annak ellenére, hogy a város igyekezett egyre keményebben felügyelni a bőrvedrek beszolgáltatását, illetve a bőrvedrek megváltásából származó összegek beszedését, egy szintén ebből az évből származó vizsgálat, mely az 1770-1787 között a bőrveder pénzek sorsát vizsgálta meg kimutatta, hogy az ebből származó bevételek elsősorban a Város Közönséges Cassájába és nem a Tűzi Cassába kerültek, így valószínűleg csak részben használták fel a tűzoltás hatékonyságának elősegítésére, új tűzoltóeszközök, szerszámok beszerzésére.

56 A város vezetése és a céhek között a bőrvedrekkel kapcsolatban két kérdésben volt jelentős nézetkülönbség, mely a szücscéh 1787-ben kelt levelében részletesen olvasható. A céhek egyrészt sérelmezték, hogy csak a céhtagoktól várták el, illetve volt kötelességük a bőrveder beszolgáltatása, ezt sem a kereskedőktől, sem a 18. század végén ugrásszerűen megszaporodó kontároktól nem követelték meg. Másrészt a céhek a vedreknek egy új elosztási rendszerét javasolták, mégpedig úgy, hogy a bőrvedreket ne tartozzanak a Város Házához bé adni, hanem uttzánként oszthassák el. A város az utóbbi kérést annak ellenére elutasította, hogy sokkal ésszerűbbé és hatékonyabbá tette volna a tűzoltást, azzal az indokkal, hogy a vedreket tovább is a Város Házához adattassanak és inkább annak utána innen osztassanak ki uttzákra az Ultza Kapitányok által. Az első panasz esetén azonban helyt adott a szücscéh kérésének és ezt követően mind a kereskedőktől, mind a kontároktól megkövetelte a bőrvedrek, vagy azok váltságának beszolgáltatását.

57 A bőrvedrek elosztásának kérdésében, a céhek érveit is figyelembe véve hamarosan megváltozott a város álláspontja és új elosztási rendszert vezettek be. 1791-ben a Város Jegyzőkönyvében az alábbi indoklás mellett a vedrekre vonatkozó új felosztást olvashatjuk. Tapasztalván áztat, hogy a tűz támadások alkalmatosságával, gyakran fogyatkozás 52 IV-1501/a. 13. köt 1787. 177. 53 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 154. 54 Spóncr1999. 606-607. 55 IV-1501/a. 12. köt. 1786. 33. 56 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 80. 57 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 188.