A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)
24 óráig tartó áristomra, azaz igen súlyos büntetésre ítélték, egyúttal igyekeztek a városi tisztségviselők tekintélyét erősíteni. 45 A büntetések mértéke a vizsgált korszakban folyamatosan súlyosbodott, a pénzbüntetések mellett egyre gyakrabban találkozhatunk testi fenyítéssel. Ennek ellenére sem csökkent a tüzesetek száma, nem növelte az elővigyázatosságot. A század végén Horaliszki Anna Lang Péter dajkája a legközelebbi jeles napokon a tüzes pernyét vigyázattanul az udvarra kiönteni, s felelevedvén az által, majd nagy károkat okozhatni, nem iszonyodott, ezért büntetésül a piatzon elszenvedendő 24 korbátsokra ítéltetik. Ebben az esetben azonban nemcsak az elkövetőt, hanem a gazdáját is felelősségre vonták, így Lang Péter mint vigyázatlan gazda a Tűzi Cassában fizetendő 2 Rft büntettetik. 46 Egy évre rá Ábrahám Anna Sidó Asszony midőn a leg nagyobb szél fújt, a kemencéjébe rakott fája begyulladt, és bár vize volt készen, mellyel mindjárt maga meg gyúlott fáját be öntvén el oltotta, ennek ellenére gondatlansága miatt 24 korbácsütésre ítélték. 47 A kéményeket az utcakapitányok mellett folyamatosan ellenőrizte a város. Az ellenőrzésére (visitatiojára) minden évben megbízott, illetve megválasztott a város vezetése a városi elöljárókból polgárokat, akiknek kötelessége volt a miskolci porták kéményeinek az ellenőrzése. A várost két részre osztották, a választóvonal a Szinva patak volt. Mindkét oldal ellenőrzésére 7-7 személyt jelöltek ki. 1790-ben a Szinyva vizén innen a Derék uttcáig Nztes Sóry László, Miskolczy Mihály, Sólnay Gáspár, Zaborszki György, Szombati Ferencz, Korpondi Sámuel és Vachter Hadnagy Srajner Mihály, míg a Szinyva vízén túlvaló részét vice Bíró Groszman Ferentc, Ntes Sárkány Mihály, Szepesy György, Lévay Martony, Mesztitzius Pál, Merge Mihály és Panyiti András Urak feladata volt a kémények ellenőrzése, az úgynevezett kéményjárás. 48 Az 1798-as kéményjárás alkalmával a kémények állapotának megvizsgálása után többek között arról határoztak, hogy az hibás kéményeket amellyek épen nem reparálni valók le rontassák, a melyek pedig hibásak, mind azonáltal reparáltatni lehet egy 15. napok alatt való reparáliójokat hadják meg. 49 A kémények tulajdonosait a szükséges munkák elvégzéséig azonban eltiltották a tüzeléstől, illetve a kéményük használatától. Szintén a kéményjárások feladata volt a tűzi eszközök megvizsgálások és számban vétele is, emellett ekkor ellenőrizték azt is, hogy a portákon elegendő víz áll-e rendelkezésre egy esetleges tüz eloltásához és akinek vizek nem volna..., azzonnal víznek hordására kötelezték. 50 A 18. század második felében a tűz oltásának leghatékonyabb eszköze a vízipuska és a különböző horgok mellett a bőrvedrek voltak, melyeket a vargacéh iparosai készítettek. A bőrvedrek száma azonban a város növekvő lakosságához és méretéhez képest igen csekély volt, melyről az 178l-es tűzvész leírásában is olvashatunk, 51 mint a tűz gyors terjedésének és sikertelen megfékezésének okaként. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a céhek, illetve a céhbe újonnan belépni kívánók, az amúgy is magas céhbe állási költségek miatt igyekeztek kibújni a bőrveder beszolgáltatási kötelessége alól, és egyre szaporodott a céhen kívüli, kontár iparosok száma is. A vármegye pedig már 1771. már45 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 124. 46 lV-1501/a. 23. köt. 1797. 66. 47 IV-1501/a. 24. köt. 1798. 56. 48 IV-1501/a. 16. köt. 1790. 72. 49 IV-1501/a. 24. köt. 1798.48. 50 lV-1501/a. 25. köt. 1799. 75. 51 1772-ben a Felséges Camarának saját költségen kellett készíttetnie 24 börvedret a város számára.
