A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)

amely még veszélyesebbé tette a tüz használatát. Ez évben J

aimant Andrást figyelmeztette a város, hogy fél esztendő alatt tűzzel fenyegető romlott házának tetejét igazítsa, vagy adja el, különben lebontatják a házát.

38

A század végén nem csak a város vezetése lépett fel egyre határozottabban a rossz állapotú kémények tulajdonosai ellen, hanem a szomszédok is sokkal éberebben figyelték egymás portáját. Szintén 1787-ben Kováts György, Szapora Mihály, Kopasz Mihály és Prapelitza József bé jelentvén a szomszédok által, hogy rész szerint rossz kémény alatt, rész szerint minden kémény nélkül ezen szeles időben sok rendbeli szoros tilalmak után is tüzelni bátorkodnak ezért egyrészt 6 pálca botütésre ítélték őket, másrészt 15 napon belül kötelesek voltak kéményüket megjavítani, illetve megépíteni, addig is eltiltották őket a tűz használatától.

39 Azonban nem csak egymást figyelték a város polgárai, de számos esetben meg is vádolták egymást, szomszédjaikat gyújtogatással. 1787. szeptember 14-én Debitzky András szénaboglyája gyulladt ki, aki szomszédját, Molnár Mihályt vádolta meg gyújtogatással. A vizsgálat során a gyújtogatás ténye nem bizonyosodott be, annak ellenére sem, hogy Molnárt az előző évben több alkalommal is hallották gyújtogatással fenyegetőzni, a portáján veszélyesen szalmával tüzelt és többször is a maga padján égő pipával, égő gyertyával járkált. Büntetést azonban azért róttak ki rá, mert az égö boglya oltásában nem segédkezett, annak ellenére sem, hogy házának ajtaja szinte Debitzky András udvarára nyílna, sőt helyette inkább minden meg illetődés nélkül az ágyán pipázva heverészett.™ A tűzzel való fenyegetőzés már önmagában is súlyos bűnnek számított. 1788-ban Losonczy Erzsébetet, mint rossz magaviseletű személyt, sok más bűn, mint paráznaság és káromkodás mellett, tűzzel való fenyegetés miatt ítélték 12 korbácsütésre.

41 Előfordult azonban olyan eset is, hogy ellenszegültek és nem hajtották végre a városi határozatot. 1787-ben Schaidler Mihály kőműves panaszolta be szomszédját, Tokaji Mihályt, hogy az a tüzelés megtiltása után is Vachter Hadnagy Uram bizonyítása szerint ...a tüzelés meg nem szűnt. Ezért a város határozata szerint vakmerő tselekedete miatt Tokaji Mihálynak újabban háza le töretni Vachter Hadnagy Úr által rendeltetik.

42 A szomszédok be-, illetve feljelentését sokszor nehezen viselte a bevádolt. 1788-ban Zsolczai Mihályné intette szomszédját, hogy rossz és veszélyes a kéménye és ezt be is jelentette a hatóságoknál. A szomszéd, Berti Mátyásné ugyan elismerte a kéményre vonatkozó állítást, válaszképpen azonban kurvázni, szidni és dobálni kezdte szomszédját, amiért hat korbácsütésre és kéményének letörettettésére ítélték.

43 A rossz állapotú kémények tulajdonosait általában a kémény elbontására kötelezték. 1787-ben Széli Andrásné kéményét hibás, sőt félelmes volta miatt ítélték bontásra.

44 A példák mutatják, hogy a kéményjárások idején, vagy lakossági bejelentéseket követően a városi hatóságok a rossz állapotú kémények tulajdonosaival szemben határozottan léptek fel. Egyes esetekben, hogy nagyobb nyomatékot szerezzenek a határozatnak, a lakótól zálogot vettek. 1787-ben Igó Istvántól a gyaluját vették zálogba. Igó azonban a város tisztjét tanúk jelenlétében Isten Szent Háromság ugy segéllyen rossz hit volt, és rosszul esett a gyalúmat elvitetni, amivel a város szerint a hivatalos személyt hamisító szavaiért 38 IV-1501/a. 13. köt. 1787.53. 39 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 119. 40 A büntetés mértékéről nem olvashatunk a Város Könyvben. IV-1501/a. 14. köt. 1788. 65. 41 [V-1501/a. 14. köt. 1788. 107. 42 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 284. 43 IV-1501/a. 14. köt. 1788.201. 44 IV-1501/a. 13. köt. 1787. 121.