A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)

ták a tűz elleni védekezést. A kémények ellenőrzése a főbíró és a tanácsbeliek feladata volt, akik le is bontathatták a nem megfelelően működő, illetve megépített kéményeket, ha azokat a vizsgálat utáni napon nem javították meg. Abban az esetben, ha a tulajdonosok továbbra is tüzet gyújtottak portájukon, akkor akár házukat is leromboltathatták. Határoztak az éjszakai őrködés megszervezéséről, mely feladatra a város hat baktert fogadott fel. A város környéki pincék között lakóknak pedig be kellett költözni és az addig használt kemencéiket és kéményeiket le kellett rombolni.

20 1724-ben a város területét utcánként végighaladva először osztották fel tizedekre, melyet 1742-ben

21 megerősítettek. Minden tized élére a házak sorában lakó tizedeseket és kapitányokat neveztek ki. Az így kialakított tizedek felváltva teljesítettek őrszolgálatot a strázsahelyeken este 9 órától. A tizedes feladata volt az éjjeli őrök kijelölése, akiknek a legfontosabb feladatuk a tűz esetleges feltámadásának figyelése, illetve tűz esetén az oltás megszervezése volt.

22 A század folyamán a tizedek beosztását a város lakosságának növekedésével időről időre megreformálták, utoljára 1792-ben.

23 A város igyekezete, hogy fokozza a tüzek megelőzését, és hatékonyabbá tegye a tűzoltást, a nagyobb tűzvészek megfékezésére hatástalannak bizonyult, mert Miskolc a század közepéig nem rendelkezett a korszak leghatékonyabb tűzoltó eszközével, a vízipuskával.

24 Az első két vízipuska megvásárlásáról és használatba állításáról 1746-ban döntött a városi gyűlés.

25 A rendelet szerint a város a vízipuskák mellett vasas szekerek és 40 bőr rocska (vödör) elkészítéséről határozott.

26 A két vízipuska beszerzésére azonban csak jóval később került sor, mert mint azt az 1781. évi tűzvész leírásában majd olvashatjuk, vagyon ugyan a Város Házánál Két Vízi Puska és Számos Bőr Vedrek, de ezen két Vízi Puskát a Felséges Camara, még 1772'

k Esztendőben maga költségén készíttetvén. Minden bizonnyal a város nem tudta megfizetni a költséges vízipuskák beszerzését, így a tűzvészek megfékezésére csak kezdetleges kézi eszközök álltak rendelkezésre. Tűzoltáskor vödröket és különböző bontószerszámokat, csáklyákat és horgokat alkalmaztak, utóbbiakat elsősorban a különösen gyúlékony háztetők leverésére használták. Az 1746-os városi statútum szerint minden tized köteles volt vashorgot és létrát tartani, amennyiben ezt elmulasztották, 12 forintos büntetésre számíthattak.

27 Ezek az eszközök azonban gyakorlatilag alkalmatlanok voltak egy gyorsan terjedő nagyobb tűzvész hatékony elfojtására, mint amilyen 1781-ben pusztított Miskolcon.

28 A várostörténet vizsgált korszakának ez az 1781. május 25-én kitört tűz volt a legpusztítóbb tűzvésze. A tűz egy városi rézműves, nevezetesen Fux Simon házában keletkezett és borította lángba egész Miskolcot. Itt adnánk közre e tűzvésznek a teljes leírását, melyből rövid részletet publikál Szendrei János is.

29 Megítélésünk szerint azon20 A statútum teljes szöveget Tóth Péter közli. Tóth 1981. 53-54. 21 Rémiás2004. 100. 22 Gyulai 2000. 118. 23 Gyulai 2000. 119. 24 Magyarországon a legkorábbi adat vízipuska használatáról a 15. század végéről, 1490-ből származik. Használatuk azonban csak a gazdag szabad királyi városokban és a jelentősebb várakban terjedt el. A hazai mezővárosokban széles körben csak a 18. században kezdték alkalmazni a drága és állandó karbantartást igénylő vízipuskákat. Minárovics 1988. 45. 25 Szcndrci 1904. 621. 26 Tóth 1981. 54. 27 Tóth 1981. 54. 28 Minárovics 1988. 46. 29 Szcndrci 1904. 622.