A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Spóner Péter: Tűzvész, tűzoltás, céhek (Tűzvédelem Miskolcon a 18. század második felében)

ban érdemes a teljes közlésre, mert azon túl, hogy pontos adatokat közöl a keletkezett anyagi károkról, az elhunytak számáról, jól megfigyelhető a tűzvészekről fentebb leírtak minden jellemzője, ugyanakkor értékes információkat szolgáltat egy-egy ilyen hatalmas tűzvészt követő állapotokról is. A beszámolóból kitűnik, hogy a helyreállítás, a lakosság élelmezése ilyen esetekben meghaladta az adott település, jelen esetben Miskolc lehetőségeit. Szükség volt az uradalom, a Kamara, a vármegye segítségére is, ezentúl pedig több más vármegye városa és azok céhei is anyagilag támogatták a város újjáépítését.

30 A leírás végén pedig azt olvashatjuk, hogyan próbálták a város elöljárói hatékonyabbá tenni Miskolcon a tűzoltást a későbbi katasztrófák megelőzése érdekében. „Ezen folyó 178I'

k Esztendőben májusnak 25

ik napjának reggeli 8. óra táján a tisztelendő P.P. minoriták Clastroma előtt, Tettes Máriási família Fundusán lévő Házak közül egy, amely Fia Simon nevű réz művesé volt, meggyulladván, holott sem azon a napon, sem előtte való napon benne tűz nem volt, szörnyű szélnek miatta megoltani nem lehetett, hanem azonnal a Szél a Tűzet a Piacz Ucza felé keresztül a városon szélnek szárnyán minekelőtte a Piaczon lévő épületek meg gyúltanak már a Papszer házak, és az Angyal-völgyesi Pinczék szörnyűképen égtenek, annakutána a Piacz ucczán lévő épületek is meg gyulladván mind megemésztettek, sőt nem csak az épületek, hanem még a Papszeren lévő kertekben és szilvásokban kihordatott Házi bútorok is, úgy a Házakban és a Pinczékben lévő minden vagyonok porrá lettének, a melly Tűz olyan erőben volt, hogy a miket a szél felkapott Sindelt s egyebet, még a Sályi és távolabb, s közelebb való Határokban is, a mint referáltatott, tüzesen is találtattak. Ezen Tűz ment által a Városon, a Győr felől való részen, az Oskolának, de az Oskolárul a sindeleket le verettetvén, meg maradott, a Professorális lakó házat is megvették ugyan, mivel annak előtte sindelezvén az Oskolát, egynéhányszor találtatott tüzes kanócza sindelezetbe téve, de ki nem nyilatkozhatott ki által tétetett oda, Közel lévén annak okáért Professor Uram Háza az Oskolához, félvén a törvényszerű tűztül, a maga háza padgyán hordókban vizet tartott, és így mind az ottan lévő vízzel, mind a Sindelezetnek le verettetésével a lakó háza meg maradott, az ajtó felek pedig már égni kezdettek, de az udvarán több épületek, és egyéb abban lévő vagyonát meg ègtenek. A Zsolczai rész felől pedig ment által a Nagy Qvártély Háznak, de errül is a katonaság le vervén a sindeleket, meg maradott, ezentúl az Ispotály is meg égvén, a Mindszent felé vette terjedését, és ott is felég Házakat és pinczéket, de közben vett útjában a Tűz sehol semmit nem hagyott emésztetlen az Abbatiális malmon kívül. A Parochiális Épületek mind megégtenek, sőt akkor lévén Confistoriális Gyűllés a Tisztelendő Superattendens Uram Házának, és az Acták is az Házban / a mint szükségesek voltak/ kihordattván az ott lévő archívumból, az hirtelen történt lárma miatt ott hagyattattak, s azok is meg égtenek. Ezen szörnyű tűznek hirtelen lett széllyel hányattatása miatt, kivált a Papszeresiek, már nem annyira a Vagyonúknak, mint életeknek meg tartásában igyekezvén egynéhány Asszonyi renden lévő Személlyek a magok Gyermekeikkel együtt, a Szabó Miklósné Angyal Völgyön lévő Pinczéfébe recipálták magokat, és azon Pinczében, Gyermekekkel együtt 27 Személlyek fúlladtanak, bent pedig a Városon, a Házaknál két Asszony meg azon kívül, a kik magok Házaiknál, S Párocskáiknak oltalmazásában küszködtenek, sokan a Tűz miatt ábrázattyokban, s más tagjikban meg sebesítettek. A Tűz által lett Kárnak és elrontott Epületeknek Conscriptiójára, mind a T.N. Vrgye fVánnegye), mind a T. Uraság, mind a Város, mind pedig a bent qvártírozó Nemes Militia, ré30 A tűzkárok enyhítésére a cehek gyakran keresték meg más városokban működő kézmüvestársaikat, hogy lehetőségeik szerint segítséget nyújtsanak egymásnak. Egy 1843-ból fennmaradt levél - melyből az is kiderül, hogy a városok egymást is igyekeztek megsegíteni a súlyos tűzvészek után - szerint a miskolci szabók fordultak segítségért a rimaszombati férfi és asszony szabó céhez. Válaszlevelükben megírják, hogy városuk Tanácsa már a miskolczi tűzvész károsultak számára embereit házról házra járatván segedelem pénzt gyűjtetett, de ők ezen felül ámbár czéhünk csekély tehetséggel bír, további 5 pengő forinttal támogatják a károsultakat. HOM HTD. 76.7.30.