A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Boros László: Beszélgetés a 75 éves Frisnyák Sándor professzorral

Nagy-Britanniában, Svédországban és Németországban) sok recenzió méltatta,

14 és a hivatkozási indexe is jónak mondható, napjainkban már megközelíti a százötvenet. Időrendben már hamarabb kellett volna említenem, hogy 1983-ban az „Adalékok a Szatmár-Beregi síkság, a Rétköz, a Nyírség és a Zempléni-hegység történeti földrajzához (18-19. század)" c. értekezésemmel kandidátusi fokozatot szereztem. A disszertáció anyaga 1985-ben megjelent és további ösztönzést adott nemcsak nekem, pályatársaimnak is a mikro- vagy makrorégiókra kiterjedő történeti földrajzi vizsgálatokhoz. A historikusok megfogalmazását témánkhoz igazítva, azt mondhatom, hogy a haza történeti földrajza a mikrorégiók történéseiből tevődik össze. S ezzel azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy a mintaterületek - régiók, mikrorégiók vagy akár csak egy település - történeti földrajzi feldolgozása értékes építőköve lehet majdan egy nagy részletességű, Magyarország történeti földrajzi monográfiájának. Ezzel a felfogásommal függ össze, hogy 1995-től 2006-ig hazai és nemzetközi konferenciasorozatot rendeztünk Nyíregyházán az egyes történelmi országrészek (pl. az Alföld, Felvidék, Erdély, Délvidék régió stb.) történeti földrajzáról. Amagyarhonfoglalás 1100. és az államalapítás lOOO.évfordulójaaktualitástadottatörténeti földrajzi témáknak, az interdiszciplináris jellegű konferenciáknak. Szervezőmunkánkban széles körű együttműködésre törekedtünk, pl. az egyetemekkel, kutatóintézetekkel, tudományos társaságokkal és legfőbbképpen az MTA helyi (Nyíregyházán működő) tudományos testületével. 2003-ban A Dunántúl és a Kisalföld történeti földrajza c. konferenciát a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetével, Tóth József rektor-professzorral közösen rendeztük. A következő évben pedig a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület közreműködésével tartottunk tudományos tanácskozást „Gyepűk, várak és egyéb honvédelmi létesítmények a Kárpát-medencében" címmel. A konferenciák és tudományos szimpóziumok előadás-anyagát sorra megjelentettük, így a Kárpát-medence történeti földrajzi irodalmát jelentősen gazdagítottuk. Tisztelettel és hálás köszönettel kell megemlékeznem Marosi Sándor akadémikusról, aki immár több mint két évtizede figyelemmel kíséri, támogatja és szerepvállalásával segíti tanszéki műhelymunkánkat, a történeti földrajzi konferenciasorozatunkat és egész kollektívánk tudományos előrehaladását. A különböző folyóiratokban és egyéb periodikákban megjelent történeti földrajzi írásaimat 1995-ben a „Tájak és tevékenységi formák", 2004-ben „A kultúrtáj kialakulása a Kárpát-medencében" c. gyűjteményes kötetben is közreadtuk.

15 Nagy öröm számomra, hogy kollégáim közül Boros László, Dobány Zoltán és Kókai Sándor egyrészt a regionális (pl. Cserehát, Bánság), másrészt ágazati történeti földrajz (pl. a szőlő- és borgazdaság) témaköréből rengeteg tanulmányt és önálló könyvet írtak. Az elmúlt másfél-két évtized alatt hazánk egyetemein és kutatóintézeteiben is fellendült a történeti földrajz művelése. 14 Hermes 1992. 333-337.; Hajdú Zoltán professzor szerint „Az 1970-cs evektől kezdve Frisnyák Sándor valóságos történeti földrajzi iskolát teremtett Nyíregyházán. Az 1990-ben megjelent Magyarország történeti földrajza már a címlapján is „forradalmat csinált", hiszen visszatért a magyar földrajztudomány két világháború közötti alapproblémájához, illetve annak sajátos térképi ábrázolásához, a történelmi és trianoni Magyarország „bcnnfoglalt" struktúrájához. Frisnyák Sándor szellemiségében nem követte a két világháború közötti elődöket, hangvétele kiegyensúlyozott, a leglényegesebb kérdések elemzésekor is távol áll tőle minden szélsőség". - Hajdú 2005. 25-39. 15 A kötet címadó dolgozata eredetileg a Viga Gyula szerkesztésében megjelent Borsod-AbaújZemplén c. megyekönyvben jelent meg (németországi méltatását Karl Hermes regensburgi professzor írta az Ungarn-Jahrbuch 22. kötetében, München, 1996. 379-382).