A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Boros László: Beszélgetés a 75 éves Frisnyák Sándor professzorral

Bulla szerint a történeti geográfia feladata az, hogy „az elmúlt idÖk kultúrtájainak állapotáról rajzoljon szintetikus magyarázó képet".

10 Mendöl az előző definícióval összhangban, úgy látja, hogy a történeti földrajz „az időkeresztmetszetek sorozata, de egyúttal hosszmetszet is, a táj időben egymást követő állapotainak, vagy a táj változásainak rajza".

11 A kultúrtájcentrikus irányzat, amely a társadalom környezetátalakító munkáját helyezte előtérbe, később a tér és a természeti erőforrás-használat, az emberi tevékenységi formák (létfenntartási rendszerek), ill. mindazon témakörök vizsgálatával bővült, amelyekkel a mai regionális földrajz is foglalkozik.

12 A koalíciós évek után (1948) a hatalom „a szomszéd népek érzékenységére" hivatkozva, nem tartotta kívánatosnak Magyarország történeti földrajzának müvelését. így a hazánk földrajzát tárgyaló könyvekben a történeti földrajznak már csak egyes elemei - pl. a régi idők elmaradottságára utaló leírások - kerültek be a gazdaságtörténeti jellegű áttekintésekbe. Az 1970-es években a Nyírség és a Felső-Tisza-vidék múltbeli állapotának feltárásában nagymértékben építettem a régészet, a történettudomány, a néprajz és más szaktudományok forrásfeltáró és forráskritikai eredményeire is. A történeti földrajz tehát szintetizáló tudomány, amely művelése során a Teleki által megfogalmazott módszertani alapkövetelményeket: a kauzalitást, az ok-okozati összefüggések feltárását, a fejlődéstörténeti (genetikai) elv alkalmazását és a szintézisalkotást igyekeztem megvalósítani. A kutatásaimat később kiterjesztettem a Zempléni-hegységre is, így a látókörömben egymás közelségébe került a különböző tájtípusok eltérő tér- és természeti erőforrás-hasznosítása, környezetgazdálkodása, továbbá a munkamegosztás térbeli rendje, a mikrorégiók gazdasági kapcsolatai és egyéb jelenségek. 1980-ban Tóth Jőzse/kutatóintézeti igazgató Mendöl Tibor emlékkonferenciát rendezett Szarvason, amelyre engem is felkért előadás tartására. A plenáris ülésen a magyar geográfia színe-java előtt ismertettem történeti földrajzi kutatásaimat és vázoltam további célkitűzéseimet. Az előadásom után többen - köztük Enyedi György, Kádár László és Rónai András - pozitívan értékelték munkámat, és elfogadhatónak tartották a terveimet is. Rónai András néhány héttel később meglátogatott Nyíregyházán, megnézte folyamatban lévő munkáimat és tanácsokkal látott el. Az előadásomra történt reagálásokat úgy fogtam fel, hogy a történeti földrajzot a szakma legalizálta és e témakörben a Nyíregyházán folytatott kutatásokat tudomásul vette. Még inkább ezt éreztem az 1980-as évek vége felé az Egyetemi-Főiskolai Földrajzi Szakbizottság egyik ülésén, ahol az illetékes minisztériumi főelőadó jelenlétében tantervi kérdésekkel és tankönyvírási tervekkel foglalkoztunk. A szakbizottság, különösen Enyedi György és Sárfalvi Béla vélemény-nyilvánítása után, támogatta azt a kérésemet, hogy hazánk történeti földrajza kapjon helyet a tantervben és a szerkesztésemben készülő „Magyarország földrajza" c. egyetemi-főiskolai tankönyvben. Nem sokkal a könyv megjelenése (1988) után - élve a nagyobb tantervi szabadsággal - Nyíregyházán először speciális kollégium formájában, majd kötelező tantárgyként bevezettük Magyarország történeti földrajzának oktatását. Az 1988/89. évi előadássorozatom anyagából főiskolai tankönyvet írtam, amelyet az 1990-es években a Nemzeti Tankönyvkiadó összesen négy kiadásban jelentetett meg.

13 A könyvem a tudományos berkekben kedvező fogadtatásban részesült, nemcsak itthon, külföldön is (pl. 10 Bulla 1938. 73-106. 11 Mendöl 1938. 312-334. 12 Frisnyák 2002. 9-20. 13 Frisnyák 1990, 1992, 1995, 1999. 232.