A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Boros László: Beszélgetés a 75 éves Frisnyák Sándor professzorral

2. kép. A tanszék oktatói: balról az első sorban Kormány Gyula, Frisnyák Sándor, Göőz Lajos, a második sorban Vitányi Béla, Hanusz Árpád, Dobány Zoltán, Boros László, Kókai Sándor (1994. május 14.) Munkámat szolgálatnak tekintettem és személyes példamutatásra törekedtem, mind a feladatvállalásban, mind pedig az előrehaladásunkhoz szükséges megméretésekben is. A tanszéképítést és -fejlesztést több szakaszban valósítottuk meg: először az oktatás személyi és tárgyi feltételeit kellett biztosítanunk, s ezt követően folyamatos tartalmimódszertani korszerűsítéssel az oktatás színvonalát fejlesztettük, nemcsak a belső erőforrásaink dinamizálásával, külső, az egyetemekről és tudományos műhelyekből hívott vendégelőadókkal is. Az 1970-es évek elejétől két és fél évtizeden át külső előadókat is alkalmaztunk. így hallgatóink közvetlenül találkozhattak élvonalbeli földrajztudósokkal, geológusokkal és térképészekkel is. A tanszéki kollektíva felnőtt a feladatokhoz és sikeresen teljesítette az egyre növekvő minőségi követelményeket. Tanszékvezetői munkámban az együtt-fejlődésre törekedtem, más szóval abban voltam érdekelt, hogy minden kollégámnak legyen sikerélménye, erkölcsi és anyagi elismerést jelentő szakmai teljesítménye (pl. tudományos fokozatszerzés, külföldi tanulmányút, tankönyv- és monográfiaírás stb.). Természetesen nem egyforma tempóban haladtunk: az egyéni felkészültségtől és a környezeti feltételektől függően más és más idő alatt értük el a kitűzött célokat. 2000ben, amikor a tanítványomnak, Hanusz Árpádnak átadtam a tanszékvezetést, a tanszéki oktatók 83%-a rendelkezelt tudományos fokozattal,

8 s az egyéni tudományos pályámon 8 Kókai 2004. 3-5.