A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Boros László: Beszélgetés a 75 éves Frisnyák Sándor professzorral

kezdeményezéseimet, így pl. a Miskolci Földrajzi Napok rendezvénysorozat szervezését és a Borsodi Földrajzi Évkönyv megindítását. Nagy tekintélyének és széles körű kapcsolatainak köszönhetően rövid idő alatt megszerezte a rendezvény és a kiadvány anyagi alapjait.

4 Az évkönyv-sorozat szerzői közül csak Peja Győző, a barlangigazgató Jakucs László és a geológus Juhász András rendelkezett kutatási és publikálási tapasztalatokkal. Nekünk, fiatal pályakezdőknek és a tőlünk olykor egy-két évtizeddel idősebb kollégáinknak is Peja Győző adott segítséget a tájkutató munkák megkezdéséhez. Fiatal koromban elsősorban a természetföldrajz iránt érdeklődtem, ami összefügg azzal, hogy közép- és főiskolás koromban nagy rendszerességgel kirándultam a Bükk hegységbe. Első írásaim is természetföldrajzi témákkal foglalkoznak, mint pl. a Bükk fennsík kialakulása és mai felszíne, vagy a Szinva és a Garadna árvize 1958 nyarán. Később inkább a társadalom- és gazdaságföldrajzi jelenségek és folyamatok vizsgálatával (pl. Miskolc és a Sajó-völgy iparföldrajzával) foglalkoztam. A témaváltás után is rendszeresen részt vehettem Peja Győző terepbejárásain, ahol megtanultam, hogy az emberi tevékenységek tanulmányozása az ökológiai feltételrendszer közvetlen vizsgálatára kell, hogy épüljön. A társadalom-, gazdaság- és történeti földrajzi kutatómunkám ma sem nélkülözheti a helyszín alapos megismerését. Az 1960-as évek közepén, amikor a Diósgyőri Gimnáziumban tanítottam, közelről ismerhettem meg Peja Győző pedagógusi nagyságát és iskolavezető képességeit-módszereit is. Természetesen sok más példaképet említhetnék még, kiváló tudósokat, kutatókat és gyakorlati pedagógusokat, akiktől igyekeztem tanulni, de igazán nem váltam modell-követővé. Megpróbáltam minden értékes közlést, tanácsot és megfigyelést integrált módon felhasználni az oktató, a tudományos és a szervező-irányító munkámban. Egy nevet azonban meg kell még említenem, Szabó László (1903-1976) főiskolai tanár nevét, aki mellett adjunktusként dolgoztam Szegeden. Szabó László kiváló felkészültségű, az egyetemen is oktató tudóstanár, tankönyvíró és közéleti ember volt, aki előadásmódjával, mélységes emberszeretetével és sajátos - az oktatói és hallgatói kollektívát összetartó, teljesítményekre ösztönző - igazgatóhelyettesi és tanszékvezetői munkastílusával a főiskola történetének egyik meghatározó, legnagyobb tekintélyű egyéniségeként él emlékezetemben.

5 Hol kezdted tanári pályádat, melyek voltak munkásságod legfontosabb helyei? Pályakezdő éveimet (1955-1957) egy Miskolc melletti ipari faluban, Mályiban kezdtem. Itt ismertem meg feleségemet, Barczaházi Éva (1936-1980) tanítónőt, akivel 1959-ben kötöttem házasságot. Feleségem édesapja Miskolcon ének-zene szakos ált. iskolai tanár volt, Rátkáról, egy hegyaljai német telepesfaluból származott. Ősei 1750ben és 1783-ban Baden-Württemberg tartományból, Schwartzwald vidékéről érkeztek hazánkba. A Barczaházi (Schmidt) család tagjai és általában a rátkai németek úgy alkalmazkodtak, integrálódtak és váltak értékteremtő-alkotó magyar hazafiakká, hogy közben megőrizték nyelvüket, identitásukat és nemzeti kultúrájukat.

6 Feleségem édesanyjának szülei Dél-Baranyából kerültek fel Budapestre, majd Miskolcra. Családjaink egymásra 4 Munkásságról bővebben: Frisnyák 2000. 5-7.; Uő. 2007. 23-29.; Farkas 2007. 45-48. 5 Frisnyák 1977. 6 Frisnyák 1991. 178.