A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Boros László: Beszélgetés a 75 éves Frisnyák Sándor professzorral
Eötvös Loránd Tudományegyetem levelező tagozatán tanultam tovább és kitűnő eredménnyel diplomáztam. Időtávolságból értékelve az első betűvetéstől az egyetemi oklevél megszerzéséig megtett utat, figyelembe véve a családi körülményeket is, úgy látom, hogy nem volt rossz az iskolatípusok megválasztása és a tanárképzésnek általam is bejárt „kétlépcsős" változata. Tanulmányaim során sok kiváló tanárt és tudóst ismerhettem meg. Kik voltak a példaképeid? Szerencsésnek mondhatom magamat, mivel már polgári iskolás koromban találkoztam egy tudóstanárral, Marjalaki Kiss Lajossal (1887-1972), aki nagy hatást gyakorolt reám és alapvetően meghatározta pályaválasztásomat is. Marjalaki Kiss Lajos tanári munkája mellett tankönyveket írt, táj- és helytörténeti kutatásokat folytatott, a múzeum külső munkatársaként még régészeti feltárómunkát is végzett, és mintegy öt évtizeden át Miskolc kulturális életének is aktív szereplője volt. 1930-ban, a Nyugatban megjelent tanulmányában, később az 1956-ban alapított Borsodi Szemlében elsők között fogalmazta meg a kettős honfoglalás elméleti alapjait, amelyet ma részletesen László Gyula professzor 1970 óta publikált tanulmányaiból és könyveiből ismerünk. Marjalaki Kiss Lajos a történeti topográfia és statisztika egyik legjelentősebb Borsod megyei művelője volt. Kutatási eredményeit a földrajz- és történelemóráin is megjelenítette és beépítette egész gondolatvilágunkba. Különösen emlékezetesek számomra azok a földrajz- és történelemórák, amelyeket a terepen, a történelmi színhelyeken, pl. az Avason, az ősember szerszámkészítő műhelyében, a Szeleta-barlangban, a diósgyőri várban vagy éppen a múzeumban tartott. Az 1950-es évek közepén, amikor fiatal tanárként bekapcsolódtam Miskolc tudományos közéletébe, ismét Marjalaki Kiss Lajos közelségébe kerültem és a rendkívül sokat jelentő kapcsolatom élete végéig tartott. 2 Másik nagy példaképem és tanítómesterem Udvarhelyi Kendojf Károly (1903— 1992) tanszékvezető főiskolai tanár volt, aki a geográfia, a magyar nép és a földrajztanítás szeretetére nevelt. Gazdag életművéről több tanulmányt írtam, és születésének 100. évfordulóján egy emlékkönyvet is szerkesztettem. 3 Hatalmas életművét, amelynek minden korszakában találunk értékes, követendő példát, teljes egészében megismertem. A szegedi éveim alatt az akkor még indexen szereplő régi, háború előtt megjelent könyveit és tanulmányait is sikerült megszereznem, így elmondhatom, hogy minden nyomtatásban megjelent írását olvastam. Az 1960-as évek elején megújuló és haláláig tartó szakmai kapcsolatunkban megosztotta velem gondolatait és élettapasztalatait. S ez nagy ajándék volt számomra, a Mester ajándéka. Harmadik nagy példaképem Peja Győző (1907-1983) Kossuth-díjas gimn. igazgató, a hazai geomorfológia egyik kiváló müvelője volt. 1955-ben ismertem meg és hamarosan fontos feladatot szánt nekem: megbízott a TIT Földrajz-Geológiai Szakosztály titkári teendőinek ellátásával, és 1957-ben - a megfelelő hatósági engedélyek birtokában hozzákezdtünk a Magyar Földrajzi Társaság Borsodi (később Miskolci) Osztályának megszervezéséhez. Javaslatára a május 27-én tartott alakuló és programadó közgyűlésen osztálytitkárrá választottak. Elnöki szerepkörében szívesen fogadta és támogatta a 2 Frisnyák 1959. 67-69.; Uö. 1972. 356.; Uő. 1989. 60-64. 3 Frisnyák (szcrk.) 2003.
