A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szűts István Gergely: A szervezett szabadidő jellegzetességei Miskolcon az 1950-60-as években

minden évben volt. A gyerekek külön voltak gyereküdülőben, elvitték őket. Minden évben mentünk.

76 Társadalmi státusztól és az üzemek lehetőségeitől függően változhatott, hogy ki és hányszor utazott a magyar tengerhez. A szervezett szabadidő egyik legelterjedtebb és legsikeresebb, igaz nem hétköznapi formája a tehát a nyári üdültetés volt. Szinte minden interjúalanyunk beszámolt balatoni üdülésekről, ez alapján rögtön érthető, mindez hogyan is válhatott a Kádár-korszak egyik közös élményévé. A szabadidő kapcsán végül nem szabad megfeledkeznünk a korszak legjellegzetesebb intézményeiről, a művelődési házakról sem. Létrejöttük egyik nem titkolt célja az volt, hogy a munkahelyek által szervezett eseményekről lemorzsolódók gyüjtőbázisává váljon. így adott volt egy olyan hely, ahol az állampolgár némileg lazább keretek között, de továbbra is a szocialista erkölcs szerint, ellenőrzött formában kikapcsolódhatott.

27 Az üzemeken kívül, különösen egyes külvárosokban, a művelődési ház konkurencia híján valóban a szervezett szabadidő legfontosabb helyszínévé vált. Az interjúk során a művelődési házakkal kapcsolatban leginkább a bálok és a különböző kultúrcsoportok kerültek előtérbe, ám láthatóan intézményi szerepüket a helyszínen túl csak kevesen értékelték. Érdemes bepillantani a művelődési házakba és megnézni, hogy milyen módszerek alapján szervezték szórakoztató, szabadidős programjaikat. Mint minden más, ezek az állami fenntartású intézmények is komoly előírások alapján, ellenőrzött formában működhettek, így például az éves terv kidolgozásában a helyi pártszervezetnek döntő szava volt. Ez nemcsak a művelődési házak, hanem minden szervezett esemény kapcsán hasonlóan zajlott. Jó példa erre egy a Hazafias Népfrontnál programszervezői tisztséget betöltő interjúalanyunk visszaemlékezése is. „ Volt egy elvárása a megyei Pártbizottságnak, a KISZ bizottságnak, mert akkor ez volt a 2 nagy politikai szervezet. Teljesen le is fedte az egész országot, meg hát az úttörők. Úttörő, KISZ. Azoknak is mindenütt volt olyan rész, ami a kultúrával foglalkozik. Egy-egy ember lett megbízva. Függetlenített apparat volt a KISZnek is volt függetlenített apparat, az úttörőnek is volt, mármint városi szinten, volt aki a kultúrával foglalkozott. És azzal Farkas elvtárs vagy mit tudom én most mit kéne csinálni, ilyen vagy olyan programot kellene, amit részben leadtak Budapestre ugye, akkor nagyon centrikus volt az irányítás. Egy kezdeményezés is lehetett természetesen, én itt ezt akarom, mert Miskolcnak például sajátossága, hogy itt ezt akarom csinálni. Hát ki volt adva, hogy ezt vagy azt csináljuk, akkor végre kellett hajtani, városi KISZ, városi párt, a városi népfront. A Népfrontnak is volt városi és megyei mozgalom és szervezete. És hát hogy milyen programok. Az van, hogy részben itteni, részben központi elképzelés alapján történt. "

2K Ahogy korábbi idézeteknél, így most is érzékelhetőek az ellentmondások a szabadidő szervezés megítélésében. Egyfelől mindig megjelenik az egyéni kezdeményezés lehetősége, azonban egy-egy mondattal később rácáfol erre. Mindez arra utal, hogy a szabadidő kapcsán igenis a központi elképzelések és utasítások voltak a meghatározóak. Ez az interjúrészlet abból a szempontból is érdekes, hogy egy programszervező beszél a szabadidőről és annak szervezeti kereteiről. A város egyik legismertebb művelődési háza a Szinvavölgyi volt, amelyben több kis közösség, így például saját énekkar is működött. Szervezett szabadidős események nemcsak a művelődési házakban, hanem ún. semlegesnek tűnő környezetben is zajlottak. Ilyen volt például a város, de különösen a vasgyár egyik legkedveltebb szabadidős színtere, az egykori gyárigazgató villája, az ún. 26 Interjú J. Jánossal (1935) 2008.12. 18. 27 Simó 1970. 313. 28 Interjú F. Gyulával (1932) 2009. 03. 13. Az interjút Kiss Dóra és Veres Edina készítette.