A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szűts István Gergely: A szervezett szabadidő jellegzetességei Miskolcon az 1950-60-as években

közelségéből áll ez a brigád, akik jól megértik egymást a munkába is a magánéletbe is, szóval mindenhol. Hát szóval ilyen munkajellegű brigádok voltak.

22 A brigádok így nem tisztán szakmai szerveződések, hanem nagyon sokszor baráti társaságok is voltak. Ezt erősítendő az üzemek, gyárak számos szakmai és szabadidős programot szerveztek a brigádtagok és azok családtagjai számára. A párt és az üzemi vezetés ilyenkor, ha csak látens módon is, de igyekezett a folyamatos politikai és ideológiai jelenlétet biztosítani. Erre csak egy apró, ám annál érzékletesebb példa, ahogy a brigádpénzek felhasználása kapcsán, mint egyfajta erkölcsi ítélőszék észrevételeit megfogalmazta. Közismert, hogy a brigádok teljesítményükért cserébe bizonyos jutalmakat, így többek között pénzt is kaptak, amit legtöbb esetben saját örömükre hamar el is költöttek. Mivel sok esetben ennek felhasználása csak nehezen illett a szocialista embertípusról kialakított képbe, ezért jó tanácsok formájában a helyi pártvezetés igyekezett a megfelelő útra terelni kiváló dolgozóit. „ ... országos szinten is megindult, itt is, minálunk is, a kohászatban is, az, hogy a brigádokat, ha bizonyos feltételeknek megfeleltek, kaphattak címet például azt, hogy szocialista brigád cím. Ha azt elnyerték, azért ugye kitüntetés járt, egyrészt, másrészt meg a vállalat segítette azzal, hogy a bér alapjából egy bizonyos részt, ha ezeknek a brigádoknak a kulturális és szabadidő programjára helyezett el. És kaptunk úgynevezett szocialista brigád-pénzt, amely egy személyre vonatkozóan volt megállapítva, mint keretösszeg, és ahányan voltak, annyiszor többet kaptak. Most ez a brigádpénz, az első alkalommal, amikor megkapták a brigádok, akik elnyerték a szocialista címet, akkor ugye az történt, hogy na gyere Jóska, gyere Pista, megyünk hazafele, elmentünk, vagy elmentek a Szabadság kertbe, és akkor megpiálták azt a kis pénzt. Mondtuk, ez így nem lesz jó, mert nem ez a célja ennek a pénznek, hanem az, hogy összehozzon közösséget. És akkor azt csináltuk, hogy amikor megkapta a keretet a gyárrészleg, amit a szakszervezeti bizottság állapított meg, tehát a vállalatnak valamennyi pénzét ebből mint egy keretösszeget megkapott, és akkor a szakszervezeti bizottságon kidolgozták, hogy ebben az üzemben ennyi brigád van, ebben ennyi, ennyi indult a brigád-mozgalomba, amelyeken naplót is kellett vezetni, tehát, hogy mi a munka, milyen az egyén, mi a problémája, milyen kulturális tevékenységet folytattak, hová mentek el közösen, és akkor úgy ennek megfelelően osztották el a pénzt. Mi az acélműben azt csináltuk, hogy ez a pénzt, amikor megkaptuk, egy keretösszeget, a nagyságrendje adódott a brigádok létszámához, hogy abból, a helyi szakszervezettel, volt a párt szervezet, meg a kisz szervezet, tehát ez akkor alapvető törvény volt, hogy ezekkel kell ezeket intézni, hogy közösen megegyeztünk abba, hogy ennek egy részét kulturális célra számítjuk. És akkor vettünk belőle színházbérletet, nem is egyet, többet, és akkor azt a szakszervezeti bizalmi... nem bizalmi, hogy hívták. Na, mindegy, őneki adtuk oda, a bérletet

23 Érdekes, ahogy az interjúalany emlékezetében keverednek a szerepek, hiszen eleinte úgy tűnik, hogy egykor saját elhatározásuk szerint döntöttek a pénz felhasználásáról, azonban hamar kiderül, hogy mindez a pártfunkcionáriusok aktív közreműködésével zajlott. A történetben, bár nem elképzelhetetlen, de mégis érdekesen hat, ahogy a pénzüket szórakozásra fordító dolgozók megvilágosodnak és elhatározzák, hasznosabb célra költik jutalmukat. Mindez sokkal inkább egy egykori minta reliktumának tűnik csak. Ami bizonyos, hogy visszaemlékezőnk brigádja az akkori elvárások szerint jutalma egy részét, 22 Interjú B. Kálmánnal ( 1933) 2008.10. 12. Az interjút Ördög Anita készítette. 23 Interjú J. Jánossal (1935) 2008.12. 18. Az interjút Korsós Bettina és Fáy Ádám készítette.