A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szűts István Gergely: A szervezett szabadidő jellegzetességei Miskolcon az 1950-60-as években

egyeztetés után kulturális célokra ajánlotta, cserébe az üzem vezetése gondoskodott ennek megfelelő felhasználásáról. Ezzel kapcsolatban érdemes leszögezni, hogy a kötelező brigádtagság és az ehhez kapcsolódó rendezvények mégis csak kevés visszaemlékező számára tűnnek visszatetszőnek vagy terhesnek, ezzel kapcsolatban inkább annak közösségformáló szerepét hangsúlyozzák. „Nem volt pardon, mindenkinek szocialista brigádot kellett alakítani. Kirándulásokat szerveztek és nem csak az illetőknek, hanem családi összejöveteleket is szerveztek, hogy a családok megismerjék egymást. Aztán utazások is voltak elmentünk Hollóházára, gyárlátogatásra. Ott végignéztünk szinte minden gyártási folyamatot. Ez ilyen eszmecsere féleség is volt. "

u Az interjúkból jól kivehető, hogy bár a keretek, így például a brigádalapítás egyértelműek voltak, azonban az ezeken belül eltöltött időszakot szinte senki sem tartotta kötelező érvényűnek vagy terhesnek. Sőt a többség úgy érzékelte, hogy elsősorban egyéni döntések, privát szerveződések határozták meg szabadidős szokásaikat. Érdekes, hogy még az olyan direkt jelenségek esetén, mint például a munkaidőn kívül szervezett brigádversenyek sem tűnt számukra mindez a privát szférába való durva beavatkozásnak, sőt inkább úgy vélekedtek, mindez teljesen természetes volt akkoriban. Minden saját, önszervező volt, nem szervezte senki és abba mondjam úgy akarva akaratlanul szinte mindenki benne volt, de jól is érezték magukat az emberek egy-egy ilyen közösségbe.

25 A szabadidő kapcsán úgy tűnik, a rendelkezésre álló fonnák a legtöbb ember számára megfeleltek és csak ritkán próbálták megkérdőjelezni, kitágítani ezek határait. Pedig ahogy ana már az előzőekben is utaltunk az élet minden területén, így természetesen a szabadidővel kapcsolatban is, a hatalom igyekezett kizárólagos mintákat adni. Egyes esetekben nagyon is elképzelhető, hogy tényleg önálló ötletekből valósultak meg bizonyos események, azonban ezek is csak úgy jöhettek létre, ha a helyi pártbizottság erre rábólintott. Természetesen elképzelhető, hogy sokan mindezt nem érzékelték, azaz nem érezték azt, hogy szabadidős szokásaik egy része mégsem egészen saját akaratukból, hanem mások által kidolgozott tervek szerint válik lassan hétköznapjaik részévé. A munkahelyhez kötődő szabadidős tevékenységek egy része a brigádoktól függetlenül is működött. Elsősorban amatőr művészeti szakkörök adtak lehetőséget a kikapcsolódásra és önmegvalósításra. A Diósgyőri Gépgyárban például híres szobrász és képzőművész csoportok működtek, de ugyanilyen jelentősnek tartották például a perecesi énekkart és fúvószenekart. Visszatérve a vállalatok által nyújtott szabadidős mintákra, ma úgy tűnik, hogy a leggyakoribbak kétségtelenül a nyári üdülések voltak. Az 1960-as évektől kezdődően ugyanis a nagyobb vállalatok, üzemek dolgozóik számára üdülőket építettek, ahová aztán beutalóval utazhatott a munkavállaló és családja. A beutalón és az ellátáson túl bizonyos összeget a nyaralónak is be kellett fizetni, ám ennek mértéke csak kevés család esetében okozhatott problémát. Szinte nem volt olyan család, aki ne töltötte volna nyári szabadidejét valamelyik balatoni üdülőben. Egyébként minden évben Balatonnál nyaraltunk, saját gyári üdülőnk volt, ugye ottan. Ott minden évben ott voltunk, szakszervezeti beutalóval fillérekbe került. Aztán amikor már a rendszerváltozás után is voltunk, de akkor már magán úton kellett menni, mert már nem voltak ilyen szakszervezeti beutalók. De ott 24 Interjú L. Lászlóval. 25 Interjú B. Kálmánnal (1933) 2008.10. 12. Az interjút Ördög Anita készítette.