A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)

történt."

65 Ekkor indul meg az általános városrendezési terv kidolgozása, az új városrészek, városképek megtervezése, átgondolt tervek szerint, „komplex városépítészeti szemlélettel."

66 A lakáshiány azonban az '50-es évek végére sem oldódott meg. Állandó volt a társbérlet és elterjedt a szükséglakások és a munkásszállók építése. A szükséglakások általában egy szoba, konyhás, fürdőszoba nélküli, kályhával fűtött lakások voltak az '50-60-as években, amelyeket fokozatosan bontottak le, az új lakások építésével párhuzamosan. A munkásszállók létesítése a távoli településekről a gyárakba bejáró munkások számára szintén nagyon gyakori volt, de még így is, a munkásszállókon egy szobában néha 8-10en is laktak, ahol „sima ágyak voltak nagy termekben, kimondottan erre épültek [...]. Alkalmilag, illetve ideiglenesen laktunk ott, mert hát csak legények laktak, családok nem. Még így is kifizetődő volt, mert úgy állapították meg a bért, albérletet hogy az kifizetődő volt nekik. "

67 Hasonlóképp a 2-3 szobás lakásokban is gyakran egy család több generációja, vagy több család lakott. A lakásigénylés éveket vett igénybe. „Hosszú, hosszú éveket kellett várni lakásra, "

68 még úgy is, hogy a nagy állami vállalatok is részt vettek a lakások építésében. Részben ebből következett, hogy az állami tervekkel ellentétben, épp a családi házak építése volt dinamikusabb, azok egyszerűbb és rövidebb ideig tartó kivitelezése miatt. Családok, brigádok fogtak össze a házak felépítésére: „ ... kaláka. Biztos hallották ezt a kifejezést. A gyár akkoriban épített lakónegyedeket. Ott fönn, a Komlóson. A gyakorlatban az úgy nézett ki, hogy az, akinek nem volt lakása, és kapott javaslatot az üzemtől, mert szükség volt a munkájára, akkor egy ilyen lakáshelyet részére megszavaztak, és akkor 2000 órát kellett dolgozni, abban a lakás megépítésében. Elsősorban segédmunkát kellett csinálni, 200 órát, és akkor a felét lakásként kapta meg. Ez volt a hozzájárulása. Namost a kaláka azt jelentette, hogy a brigád, aki eljárt közösen kirándulni - a legtöbbet a Csanyikba —, eljártak színházba, eljártak egymáshoz. Akinek volt kiskertje, ott szalonnát sütöttek. Szóval összerázódott a brigád, és akkor ez a kaláka ment, hogy minél hamarabb letudják a 2000 órát. Összeálltak segédmunkásnak. Volt úgy, hogy 20, 22, 25-en is, sőt, néha több brigádból álltak össze. És ez a része ennek az egész brigádmozgalomnak, ez egy nagyon komoly emberformáló és tudatalakító dolog volt. Nem politizált ott senki sem, szóval nem politika volt ez, attól függetlenül, hogy szocialista brigádnak nevezték, de az emberi kapcsolatok így alakultak ki. Utcák épültek fel. "

69 A kalákában felépített házak is a szocializmus építészeti szemléletét tükrözték, nemcsak építésük módjában, hanem stílusában is. Ekkor terjedtek el a típusházak, amelyek megtervezésében és kivitelezésében az építészvállalatok is aktív szerepet vállalnak: „nem egy olyan ház épült, amely típusház volt zömmel. De voltak egyéni házak is, mert vagy olyan helyen volt, hogy nem fért már el a típusház, vagy egy kicsit később volt. A ISZ úgy vett ebben az egészben részt, hogy azok a fiatalok, akik a tervezőirodán dolgoztak, elkészítették ezeknek az épületeknek a rajzait, terveit, és elintézték azt is, hogy megkapják az építtetők az engedélyt és az építési hatóságokhoz eljártak. Először volt az 65 Dobrossy 2002. 66 Szirmai 1988. 67 Interjúrészlet, H. L. 68 Interjúrészlet, J. J. 69 Interjúrészlet, J. J.