A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)

politika együttesen szervezte újjá az életteret, melynek alapjait a világháború pusztításai teremtették meg. A város szerkezete az építészeti elméletekkel együtt, folyamatos változásban, átalakulásban volt, melyet a központi politikai ideológiai elképzelések vezéreltek. „Az építészetet a mindenkori történelem és a kor társadalma hozza létre, saját képére és hasonlatosságára,"

14 melynek épületei nemcsak adott korszak, hanem annak társadalmi gondolkodását meghatározó ideológiák fizikai megnyilvánulásai is. Fókuszában maga a város áll. Átalakítási törekvései elsődlegesen ezen a szinten fogalmazódnak meg, mely a közösség, mint termelőegység legnagyobb egységesen kezelhető fizikai kiterjedése. A 20. század második fele tervezési gondolatainak értelmezéséhez vissza kell nyúlni 1928-ig. Ekkor jelenik meg először a „szocialista város" gondolata.

15 A szocialista jelző utal arra, hogy a város ezen ideológia szellemében „minden szempontból tervszerű", a társadalom érdekeit képviseli. „Társadalmi kondenzátor", amelyben egy új típusú ember képe valósul meg, aki „termelő munkával, szabad idejében pedig magas színvonalú és kollektív szellemi, kulturális és művelődési tevékenységekkel, valamint egészséges testkultúrával tölti el életét."

16 Ennek érdekében pedig nemcsak megfelelő kulturális, szellemi és sportéletet kell szervezni, hanem annak helyeit is meg kell teremteni. A szovjet építészet története a szocializmus kibontakozásától, a szovjet avantgárdtól kezdődően a kommunista eszmétől vezérelt, amelyet azonban az építészetben egymástól eltérő módon megjelenítő építészeti irányzatok sora jellemzett. A körülötte generálódó vitában elkülönülnek egymástól az urbanisták és dezurbanisták, de ellentét alakul ki az építészeti elképzelések, az építészet és lakosság között is, azok funkcionalitását illetően. A szocializmus gondolatával átitatott utópisztikus építészeti alkotásokban megmutatkozó, városról és közösségről alkotott építészeti elképzelések gyakran mind a lakosság, mind a politika oldalán ellenérzéseket váltanak ki. Ezen paradigma város és térszemléletének fizikai megjelenési formái a lakosok szubjektív térérzékelésével, használatával ellentétesek, annak ellenére, hogy az azokat használó egyének hasonló politikai, ideológiai szemlélet szerint gondolkodnak. Végül az 193l-es, a szocialista várost is „definiáló" Központi Bizottság plénumának hivatalos deklarációjával vesz új irányt annak értelmezése. Itt mondják ki, hogy a szocialista város célja a szocialista gazdaság felépítése.

17 Ezzel végleg alárendelődik mind az építészet, mind a közösség azon politikai ideológiának, amely a gazdaság megteremtésére irányul. A szocialista várost „Sztálin elvtárs útmutatásai" szerint építik, melyek „az egész szocialista építésnek elvi alapjait képezik."

18 Jellemzői, hogy „a szocialista város nem ismeri a társadalmi rétegek területi elkülönülését, mint ahogy nem ismeri a központ és a perifériák, a gazdag és a szegény övezetek, vagy a város és a falu közti ellentmondást sem."

19 Ezt tükrözi Miskolc Weiner Tibor által készített, alábbiakban említésre kerülő városrendezési terve is például. A gazdaság felépítése irányelvétől vezérelve a puszták közepén vagy eldugott falvak helyén születtek ipari üzemek és ezekhez tervezett városok, amelyek alkalmasak „a dolgozókról és gyermekeikről gondoskodó közösségek be14 Mcggycsi 2005. 125. 15 Pasztának. In: Kortárs építeszet 1928. 16 Mcggycsi 2005. 80. 17 Mcggycsi 2005. 86-87. 18 Weiner 2006. 154 f 1951. 589-598] 19 Mcggycsi 2005. 80.