A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)

felépíteniük a körülöttük levő városról. A település tősgyökeres lakosainak régi mentális térképi elemeit átszőtték és újrastrukturálták mind a tér változásai, mind az új lakosok városról alkotott képzetei. A téma áttekintéséhez az építészet, város és társadalom viszonyát kell meghatározni. Ennek színtereiként jelennek meg a városrendezés átfogó, a városrészek kisebb területi egységei és az épületek területei. A városrendezési tervek szervezték újjá, illetve át a legnagyobb léptékben a mindennapi életteret: új tereket generáltak és régieket tüntettek el. Új városrészek születtek a város fejlődési irányainak kijelölésével, és eltolódtak a város súlyponti helyei. Ezek a folyamatok az épületekben, az állandó, mesterségesen létrehozott környezet kontextusában tükröződnek vissza a legteljesebben. A városrendezési tervek az építészeti és politikai ideológiák hatása alatt, a II. világháború után, drasztikusan alakították át Miskolc eredeti településszerkezetét és városképét: „A régi városszerkezetből egészségesen bontakozik ki egy új, korszerű, szocialista nagyváros impozáns, fiatal arca. " - írja egy; az 1960-as évek második felében, „az agilitációs- és propagandamunka segítése céljából" készült a helyi lakosság számára, Miskolc elmúlt 20 évében bekövetkező változásait ismertető anyaga. Az építészeti, városrendezési törekvéseket nagymértékben befolyásolta a központi politikai gondolkodás, mely a tervgazdasági törekvések során, 5, illetve az építészet esetében 15 éves népgazdasági tervekben határozta meg nemcsak annak folyamatát, hanem még a stílusbeli és technológiai irányultságot is, mely közvetlenül az épületeken, azok külső és belső megjelenésén, elhelyezésén keresztül hatott a mindennapi életre. Ahogy az építészek, a településen élők, illetve a városba vidékről, vagy más településekről beköltöző lakosság is a kor politikai gondolkodása szerint viszonyult a város fejlődéséhez, Miskolc szocialista iparvárossá alakulásához, ahol azonban szubjektív térérzeteik, illetve a hozott hagyományok kontextusában értelmezték és használták a rendelkezésre álló térbeli keretet. A térről alkotott képzetek azonban mindig részlegesek, a város kisebb-nagyobb szegmenseire érvényesek és a legtöbb esetben rendkívül felületesek. Egy nagyobb város esetében az egyének térélményeinek keretét az állandóan „használt" intézmények és az otthon helyei határolnak le, a közöttük levő összekötő úthálózatra felfűzve. A tér az élet mindennapi kereteként jelenik meg, melynek változásai bár gyakran figyelmen kívül maradnak, mégis formálják, befolyásolják a társadalmat, mint egy korszak konstans, mindig jelenlevő tárgyai. Ezekkel együtt, vagy ezek ellenében szervezi végül az egyén és a közösség identitását, és szimbólumokat vagy épp negatív példákat teremt belőlük. „Az épületek, az utcák, a terek, a házak, a parkok, a szobrok és egyéb szimbólumok nemcsak elmesélik egy-egy város történetét, hanem ezek alkotják a fizikai objektumokká kövült emlékek, ideológiák és víziók szimbolikus terét, azt a hidat, amely a múltat összeköti a jövővel."

12 Városrendezés a szocializmus idején A városok létrejöttét vagy fejlődését meghatározó építészeti törekvések értelmezéséhez elengedhetetlen az az ideológia, amely az elmozdulásokat ösztönözte és irányította. Az építészet elméleti kérdéseit a korszak politikai kérdésként kezelte.

13 Építészet és 12 Nicdcrmüllcr2005. 13 ,,... nem kell magyaráznom, hogy az építészet ideológiai kérdés és mint ilyen politikai kérdés. " In: Modern cs szocreál 2006. 13.