A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szabó Lilla: „Külön világban és külön időben" (Az Amerikában élő magyar képzőművészek és művészetük. A hivatalos magyar állásfoglalás az Amerikában élő magyar képzőművészekről)

mutatkozó akkori értetlenség legfőbb okát abban látom, hogy a realizmus helytelen értelmezése következtében »reszletezö elöadasmodot« követeltek a fametszettől is, holott a fametszet előadásmódja már eleve áttételes." Dómján József az alkotói művészi és az emberi szabadság, a szabad ember szabad választása miatt menekült el Magyarországról, sok más művészünkhöz, írónkhoz és másokhoz hasonlóan. Az egy évtizeden át hangoztatott és láthatóan nem változó hivatalos kultúrpolitika, a személyi kultuszból és a zsdanovi esztétikából fakadó elvárások és diktátumok elöl. Az elől a parancs elől, amely úgy szólt: „Meg kell tanulni a marxizmus-leninizmus elsajátítását és alkalmazását a képzőművészetünkben." (1953). „Nem valami stílus uniformizálásra, hanem a művészet demokratikusságára, népnevelői feladat vállalására gondolunk." (1953) - követelmény elöl. „A művészet kiindulópontja és célja maga a társadalom, a társadalmat építő, a szocializmust építő, a szocializmus ügyével foglalkozó ember" - hamis tétel elől. Hogy mennyire így volt ez, hogy milyen körülmények közt éltek művészeink, azt a forradalom vérbefojtása nyomán, a fájdalom nyomán született művek sora illusztrálja. A hosszú évekig tartó megtorlás következtében itthon nem mertek beszélni 56-ról. Megrendítő alkotások főként idegenben születtek. Szalay Lajos S. O. S. A magyar dráma. 1956. című albumában megjelent sorozatával állított örök emléket a forradalomnak. Az 50 lapból álló alkotása Magyarországon csak a nyolcvanas évektől ismert. Dómján József Ungarische Legende című metszetekből álló, 1957-ben, Freiburgban kiadott művét még sohasem látta a hazai közönség. Nincs is lapjaiból a gyűjteményekben. Dómján képzőművészeti munkássága 1977-ben került újra Magyarországon reflektorfénybe, akkor, amikor müvei egy része Sárospatakra érkezett. Sárospatakon kívül a Magyar Nemzeti Galériában találhatók meg alkotásai: életmű korai művei mellett az Amerikából érkezett nagyszerű sorozatokkal. A Domján-életmű teljes feldolgozása, és egy monográfia megszületése még várat magára. Nem kérdés, hogy nagy művész. Ezt egész élete folyamán bizonyította. 1955-ben az Ernst Múzeumban nyílt kiállítását az előadásom elején idézett - nézetei tekintetében tántoríthatatlan - Fülep Lajos nyitotta meg. Visszatérve említett tanulmányához, újra tőle idéznénk: „A helyet és a kort tehát szüntelen mozgásában, változásában kell tekintenünk, még inkább mint bárhol." - így van ez máig érvényben. Válasz, vagy válaszadás próbálkozás arra a kérdésre, hogy hol helyezhető el Dómján József művészete. Hogy a folklór területéhez áll-e közelebb? - gyakran felvetik kérdésként. Kijelenthetjük: művészete nem folklór téma-, még inkább nem annak tárgykörébe tartozik. Bartók Béla és Kodály Zoltán példáját követte, akik a népzenét gyűjtötték és tiszta forrásként használták fel a 20. századi modem zenében. A harmincas évek második felében a népi írók körében elterjedt gondolat volt, hogy a két zeneszerző nyomán a képzőművészek is próbálkozzanak ezzel az „úttal", módszerrel. Dómján József művészetét is ekként kell értékelnünk: a népművészet tárgyi emlékeinek ornamentika kincsét emelte be a magas művészetbe, a grand art-ba. A kérdés tehát, a népi és a nemzeti kultúra összefüggése, a beépülés, az azonos talajból fakadás, amely képes oly magas értéket teremteni, hogy az az egyetemes művészet kategóriájába is tartozik. Dómján művészetének ezen jellegéből is adódik, hogy a 20. századi magyar művészet egy másik jelentős magyar származású alakja, Lesznai Anna dekoratív művészetével összevessük. Mindketten illusztrációkat is készítettek, és önálló, népi motívumokat felhasználó, azokból építkező grafikákat. De Lesznai Annáéval szemben más volt Dómján