A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szabó Lilla: „Külön világban és külön időben" (Az Amerikában élő magyar képzőművészek és művészetük. A hivatalos magyar állásfoglalás az Amerikában élő magyar képzőművészekről)

„KÜLÖN VILÁGBAN ÉS KÜLÖN IDŐBEN" Az Amerikában élő magyar képzőművészek és művészetük. A hivatalos magyar állásfoglalás az Amerikában élő magyar képzőművészekről SZABÓ LILLA Több mint ötven éve, hogy a 20. század kiváló magyar művészettörténésze, Fülep Lajos a Magyar Tudományos Akadémiai székfoglaló disszertációjában a magyar művészettörténet máig meglévő problémáiról szólt. A Magyar művészettörténelem föladata című írásában elemezte a 20. század magyar művészettörténeti szakirodalom legfőbb hiányosságait.

1 Párhuzamot vonva a magyar irodalomtörténet és a képzőművészet feldolgozottsága között, megállapította, hogy „az irodalomtörténet folyamatos és egyenletes értékelést ad a művészettörténettel szemben. A magyar irodalom történelme kezdetektől fogva a maga anyagáról beszél. Az ún. magyar művészet történelme nem ezt teszi - se kezdetben, se utóbb, se ma." Már ekkor, 1950-ben megjelent értekezésében leszögezte, hogy hiányzik a századdal foglalkozó átfogó, a különböző stílusokkal és irányzatokkal összefüggéseiben foglalkozó feldolgozás. Trianon nevét nem említve, de kitért az ország egykori területein élő, Magyarország területéről leválasztott magyarok lakta részek képzőművészetére is. Sőt, ismerve a magyar képzőművészet sokirányú komponenseit, szólt képzőművészetünk - a más nemzetek (szlovákok, ruszinok, németek, csehek, románok, szerbek, horvátok) kultúrája által is megtermékenyített - gazdagságáról. A szociológus, teológus és művészettörténész a szocialista realizmus és a párthatalom legkönyörtelenebb éveiben szót mert emelni a szakma érdekében. Maga Fülep Lajos sem gondolhatta, hogy a 21. század elején újra ismételhetők szavai. Engedjék meg, hogy a kérdés illusztrációjaként egy személyes élményemet idézzem. A nyolcvanas évek elején a Magyar Nemzeti Galéria kezdő munkatársaként egy számomra ismeretlen művész, Mágori Varga Béla művével találkoztam. A kép egy drámai jelenetet ábrázolt a híd alatt élőkről. A festmény egyszerre tükrözte az alakok társadalmi számkivetettségét és a kép festőjének a magatartását. A téma és a stílus alapján a második világháború előtt készült a festmény. Idősebb kollégáim sem tudtak semmit mondani az alkotóról. Egy irodalomtörténész tanácsára felkerestem a világháború utáni kormány volt kulturális miniszterét (1945-1946), Keresztúry Dezsőt. Tőle hallottam először a két világháború közötti neoklasszicista római magyar iskoláról és stílusról, melyhez Mágori Varga művészete is tartozott. Valamint azt, hogy a művész 1960-ban vándorolt ki Brazíliába. Keresztúry Dezső engedélyezte számomra, hogy az Országos Széchényi Könyvár Kézirattárának ajándékozott iratanyagába és személyes dokumentumokba, köztük a levelezésekbe betekinthessek. így kezdtem el kutatni a klerikális, fasiszta stb. jelzőkkel megjelölt Horthy-korszak reprezentatív képzőművészeti stílusirányzatát. A neoklasszi1 Elhangzott angolul „In a separate place and time". Hungarian artists living in America and their work. Official position on Hungarian artists in America címmel, 2008. május 22-cn, San Diego, Mingci International Muscumban rendezett Dómján József gyűjteményes kiállítás alkalmával.