A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Pirint Andrea: Ecsettel, szóval és tettel. Bartus Ödön (1888-1950) festőművész munkássága

korábbi maroknyi csapat népes társasággá bővült, amely elért eredményeit rendszeressé és egyre sűrűbbé váló tárlatokon mutatta be, nem csupán csoportos, de egyéni kiállítások formájában is. Ez az az időszak, amikor az iparos- és kereskedőváros életébe végre masszívan belopta magát a képzőművészet. E művészgárda megerősödését jelzi, hogy tagjai már szervezett keretekbe tömörültek. 1927-től aztán tollforgatói képességeit is kibontakoztatta és állította nemes céljai szolgálatába. Korábbi zsengék után egyre-másra jelennek meg írásai a helyi és az országos sajtóirodalomban, kiállítási katalógusokban. Publicisztikájával a miskolci képzőművészet mind helyben, mind szélesebb dimenzióban történő elfogadtatásáért szállt síkra. Az országos médiát - mint fentebb említettük - az 1927-től induló Képzőművészet című szaklap jelentette. Gyaníthatjuk, hogy ennek lapjain a miskolci kiállításokról beszámoló híradások közül számosabb származik tőle, mint amennyi végül is nevének feltüntetésével jelent meg.

25 írásainak sorában az egyik különösen kiugró. A tanulmány fogalmát csaknem megközelítő beszámoló Miskolc képzőművészeti életéről ad áttekintést a 18. századi kezdetektől Bartus jelenéig. A múlttal való számvetés tekintetében minden bizonnyal sokat merített Szendrei János 1911-ben megjelent kötetének vonatkozó fejezetéből,

26 ám a többi saját gyűjtéseit, saját tapasztalatait sűríti.

27 Úgy alakult, hogy ez a történeti igényű összefoglalás jó alapul szolgált a város 1929-ben megjelent monográfiájának képzőművészetet tárgyaló fejezetéhez. Nem tudni, mi jött előbb: a kötet szerkesztőinek felkérése, amelyen dolgozva az első vázlatot már egy cikkben összefoglalta, vagy maga a cikk, amelynek nyomán a nagyobb feladat megtalálta. Bárhogy is volt, Bartus Miskolc képzőművészete című munkája mai napig alapot jelent a helyi vonatkozású művészettörténeti kutatás számára.

28 Elsődleges érdeme, hogy autentikusan mutatja be a 20. század első három évtizedének helyi képzőművészeti életét, adja rövid életrajzát a korszak helyi érdekeltségű műkedvelő és tanult művészeinek, végezetül, mindezeket megfejelve: az adatokat szorgosan összegyüjtögető és rendszerező levéltáros módjára teljes listáját közli a város mindaddig megrendezett kiállításainak. Bartus Ödön ezzel a munkával kiérdemelte a város képzőművészeti életének örökös krónikása címet. Halódó emlékek védelmében Festőnk számára kezdettől fontos témát jelentett a múlt épített emlékeinek romantikája. Már főiskolás korában is egy ilyen tárgyú munkával szerepelt az 1912-es drezdai tanügyi kiállításon.

29 Rövid bártfai tartózkodása alatt a téma mondhatni tálcán kínálta magát, majd visszatérve szülővárosába, természetszerűen folytatta ezt a vonalat. A gótikus Avasi templomot ábrázoló képét egymás után követték Miskolc és Borsod műemlékeinek 25 Bartus Ödön neve alatt megjelent írások a Képzőművészet hasábjain: Levél a szerkesztőhöz. 1927. 3. szám; Vidéki centrumok. Miskolc. 1927. 4. szám 28-29.; Borsod-Gömör vármegye leventeérme. 1928. 12. szám 186.; Tarnay Gyula emlékezetére. 1929. 23. szám 199.; Miskolci kiállítások. 1930. 27. szám 49-51.; Helyi lapokban megjelent írásai közül kiemelendő: Miskolc és a magyar képzőművészetek. Miskolci Szemle 1927. szept. 24-26. 26 Szcndrci 1911. 377-400. 27 Vidéki centrumok. Miskolc. Képzőművészet 1927. 4. szám 28-29. 28 Bartus 1929.254-270. 29 Középkori erődített fal kapuval, 1910-1911 körül - ceruza, tus, papír, 375x605 mm. Említve: Blaskónc Majkó-Szökc (szcrk.), 2002. 77.