A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Sümegi György: Adalékok a miskolci művésztelep történetéhez

A súlyos háború és a még súlyosabb béke nemcsak terjedelmében redukálta az országot, egyben megfosztott minket olyan kulturcentrumoktól, amelyeket nem nélkülözhetünk akkor, ha mindennek dacára azok akarunk maradni, akik voltunk. Területet és lakosságot be lehet kebelezni, de nem az élni, fejlődni kívánó akaratot, az eleven erőt, az ország lelkét. Az a nehéz, de örömteljes feladat vár erre a kis országra, hogy megcsonkított határain belül tömörítse a nemzet minden értékét. Ipar és kereskedelem, a jólétnek ezek a pillérei, felépítődnek és gyarapodnak a vidéki városokban és megteremtik azt a bázist, amire az ezeket átfogó kupola ráhajlik, mint az égbolt a földre. Mint ahogy a szülőföld adja nekünk a kalászt, de onnan felülről várjuk az éltető napot és az üdítő esőt, ugyanúgy a materiális élet pillére az emberi életnek, de a kultúra - a tudomány és kereskedelem - a kupolája ívbe szökkenése. A természetes erőktől a tudományos és művészi eredményekig olyan út vezet, amibe bele van sűrítve az élet minden értéke. Az a város, amely bírja ezt a skálát, a kiindulástól a megérkezésig a leggazdagabb, mert minden lehetőségre képes. Ezt a végtelen lehetőséget adja az állam a nemzetnek, amikor nagyszabású terveiben egyetemekkel és művésztelepekkel megnyitja az utat a vidéki városok szellemi nevelése számára. Miskolc város karaktere, fekvése és tradíciója szerint önként adódott, hogy az első újonnan születendő művésztelep ide gyökeredzik. Az új kolónia a Képzőművészeti Főiskola növendékeiből regrutálódott, a Főiskola igazgatósága, Lyka Károly és művésztársa, Benkhard Ágost vezetésével, az előkészítő munkákban és a telep további működésében Meilinger és Bartus miskolci festőművész tanárok segédletével. Ez a kis csapat nagy lelkesedéssel jött ide, hogy a minisztérium tervei szerint, a maga szeretetével és a város közönségének jóakaratával a semmiből teremtsen: nemcsak képeket festeni Miskolc vidékéről, hanem művészi életet és légkört teremteni Miskolcon. Úgy jöttünk ide, avval a tudattal, hogy a vidék alkalmas erre, avval a reménnyel, hogy valóra fogjuk váltani programunkat, és avval a meggyőződéssel, hogy a város közönsége teljes megértésével segíteni fog bennünket ebben. Pionírjai vagyunk egy hadseregnek. Terveink megvalósulásával nagyszabású képzőművészeti és iparművészeti faktorrá fog válni Miskolc, amely nemcsak elevenséget és színt, hanem az ország életében speciális kulturális értéket fog jelenteni. Mert itt fogunk izmosodni, kinyitjuk szemeinket ezen vidék jellegzetes szépségeire, nemcsak művészetet, hanem miskolci művészetet fogunk életre hívni, és felhívjuk reá az ország figyelmét. De a mi óhajunk nemcsak esztétikus kultúrát

14 hozni, hanem hírünkkel és lelkes munkánkkal megmutatni a lehetőségek, a magyar jövő útját. Mi az ország első képzőművészeti fórumát képviseljük itten, a legszebb programot hozzuk Önöknek: fogadjanak minket azzal az érdeklődéssel, örömmel és szeretettel, amilyent ez a nagy és szép ügy érdemel. Valaha - hiszünk ebben! - Miskolc városa büszke lesz erre. Miskolc, 1921. augusztus 14. A Miskolci Művésztelep Reggeli Hirlap, 1921. aug. 14. 7. 14 Mai értelemben: esztétikai kultúrát.