A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Sümegi György: Adalékok a miskolci művésztelep történetéhez

2. kép. Szabad ég alatt beállított modell festése a miskolci művésztelepen (Új Idők, 1925. X. 18.) 2. Lyka Károly: Művésztelepek Mire e sorok megjelennek, megindul a munka a miskolci művésztelepen, amelyet a kormány Miskolc város anyagi hozzájárulásával most alapított, s amelyről reméljük, hogy meleg fészke lesz művészeti kultúránknak. Ennek a telepnek szervezésénél éppen Miskolcra esett a közoktatásügyi kormány választása, s bizonyára méltán: elsősorban müveit és tevékeny város, amelynek közönsége megérti a művészet jelentőségét, s azért méltó is arra, hogy művészetet kapjon. A kis telep ezen a nyáron szerény keretek közt fog munkához, de oly szervezet alapján, amely megengedi a további egészséges fejlődést, amelyre remélhetően nemsokára sor kerül. Egyelőre a Képzőművészeti Főiskolának egy sor növendéke telepedik ott le nyárra s dolgozik egy festőtanár vezetésével. Mégsem csupán az ő továbbképzésüket fogja ez a telep szolgálni, hanem a művelődni vágyó miskolci ifjúság számára is megnyitja a lehetőséget, hogy ott rajzban, festésben, mintázásban, majd pedig az iparművészet kerámiai- és textiltechnikáiban okulást, ismereteket, művelődést szerezzen, s ha akad köztük feltűnőbb tehetség, már itt megszerezhesse magának az alapokat, mások pedig, akik nem a művészetet választják életpálya gyanánt, legalább is annyi művészeti kultúra birtokába jussanak, mint a zene müveit dilettánsai, s ezzel megértő élvezőivé váljanak a művészet alkotásainak. Esztétikai és művészettörténeti előadások viszik majd közelebb ehhez a célhoz. E cél pedig fontos nekünk több okból. Először is erősíti kultúránkat, ezt a nekünk még meghagyott legélesebb fegyvert, amely súlyt ad nekünk körülöttünk ólálkodó ellenségeinkkel szemben, súlyt ad nekünk majd ott is, ahol döntenek rólunk, anélkül, hogy minket ismemének. Ám fontos az is, hogy viruló, élő művészetünknek ne csak Budapest legyen egyetlen megértője, élvezője, piaca. Az oly müveit és gazdag város, mint Miskolc, joggal elvárhatja, hogy nemzeti művészetünkből neki is kijusson, ennek megértésére pedig semmi sem oly jó és közvetlenül ható iskola, mint ez az új szervezet, amely lehetővé teszi, hogy a holnap fiatal művészei szinte személy szerint is megösmerkedjenek a holnap mecénásaival, megértsék egymás céljait, vágyait. Nagyon jó lesz, ha egy oly magyar város, mint Miskolc, új környezetet, új karaktereket, új érzéseket, hangulatokat