A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

teljes egység van, mert a narrációban és a beszéltetésben is uralkodó marad az egységes színezet. Kisanna megharagszik, mert Gáspár lenyilazta a diófán garázdálkodó cibókát, „És sírva, botorkálva fut a házba bé..." (368). A bé igekötő nem egyenes beszédben áll! „Aztán egy ideig várták, kivált tél beköszönte idején, hogy csak előjön [Varjú János] az erdőből, bár atyafilátni és összeütni a kupákat a hosszú estéken. De nem jött. Csebresek, zsendelyes mokányok hozták a hírt, hogy a Pojánán, éppen az erdő alatt, a kaszáló felső végében még az őszön bekerítette az udvart és karácsony havában - száraz idő járta abban az esztendőben - csattog a balta, dől a fenyő és hengerítik a sziklakövet a Talharuról virradattól napszálltáig. A boronábóX való hosszú pajta tele lóval, marhával, juhval. Szénát is kerített oda fel" (378). (A kiemelések tőlem. K. Sz. A.) A kiemeléseket azért végeztem, hogy egyértelmű legyen, mely eszközökre gondolok a szókincs vagy a mondatszerkesztés terén. Mind érthető, csak számomra nem a mindennapi, a várakozásnak megfelelő. Talán csak a két utolsó kiemelt rész igényel némi magyarázatot. Az udvart kerít mintájára a szénát kerít jelentése 'kaszálóhelyet kerít el, választ el a más célt szolgáló területtől'. Az oda fiel jelentése 'ott fent', s ez a jelenség a saját nyelvjárásomból is ismert. Még a Herczeg Gyula nyomán communis opinio-nak

23 tartott előadásmód is - igazán nem meglepő módon - simul bele az egységes nyelvezetbe. „- Bolond ez is - állapodtak meg az atyafiak -, bolond, mint minden Varjú időtlen idők óta" (378). Ez eddig egyenes beszéd, és ezt váltja a communis opinio (a közösségi vélekedés a következő bekezdésben. „Mert bolond dolog is az, ha valaki éppen fordítva csinálja, amit más mindenki csinál. Hogy valaki felfelé törje magát, mikor mindenki lefelé igyekszik. Mint ahogy a vizek is, lám, amik ott fenn fakadnak, azok is lefelé jönnek harsogva, rohanva a völgyekbe és onnan tovább, a meleg, nyugodalmas síkságokra. És az emberek is csak így. A rendes emberek..." (378). „Csak azok a dögök ne vonítanának olyan csúnyán. Olyan halálos-keservesen. Hátha éreznek valamit? Hátha kószál valami kinn? Egy cseppecskét ki lehetne nyitni a táblát, úgyse lát ide be senki. Huh! Hogy vág be a szél az ablakon! Vacogtató hideg eső. Vak, halálos éjszaka" (433). A történelmi regény minden sorában egységes nyelvhasználata felidézi a megidézett kort. Ha egységesnek minősítem is a Varjú nemzetség nyelvezetét, azért még az író stílusában felismerhetjük az összetevőket és a forrásokat. Egyik forrása a régiség, a krónikák, az emlékiratírók. Saját vallomása szerint ezeket tanulmányozta, s bizonyára nem hatások nélkül.

24 Egy-két olyan helyet idézek, ahol ezek hatását gyanítom. 23 Ezzel a jelenséggel többször, eredményesen és meggyőzően foglalkozott V. Raisz Rózsa Mikszáth prózáját vizsgálva. L. Aki megszelídítette a magyar mondatot (Dolgozatok Mikszáth Kálmán stílusáról). Mikszáth könyvcstéka 7. Horpács 2008 kötet dolgozatait. 24 A régiség ilyen, de az írásképben megjelenő hatásának látom, hogy a későbbi feleségének, Balázs Idának jegyajándekba készített, nyolc székely népballadát tartalmazó, illusztrált kis kötetet, majd az első szépirodalmi müvét (Aula királról ének) és a kalotaszegi építészeti kutatásairól szóló beszámolóját a megbízó, Lippich Elek számára a kódexmásoló Ráskai Lea duktusát utánozva írta le. Az Atila királról ének Kós Károly 1968-ban írt önéletrajza szerint 1909-ben jelent meg, más forrás 1908-at említ (vö. Önéletrajzom. In Hármaskönyv 11- 20). Vö. Kós Károly 94 éve. A Kiadó előszava. In Kós Károly, Hármaskönyv 8.