A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

„A tél vége kegyetlenül kemény volt. Sokat szenvedtek az emberek és állatok. A farkasok a nagy útig jöttek le és a gyalui vár alatt vonítottak éjszakán átal. Csak böjtmás hava elején tört meg a tél ereje a völgyekben, mire hirtelen, egyszerre kezdődött az olvadás a hegyek között is. Egy éjszaka fújni kezdett a napnyugati szél, fújt másnap is egész napon átal, és éjszakára megeredt az eső: jó, meleg eső. Es a hó, mintha elfújták volna, nem volt sehol. Hogy az eső elállott, kisütött a nap, és a hó végén a falusi turmákat

25 kihajtották a szénafúvekre" (400). „... Éjszaka havazni kezdett és másnap egész nap hullott, és hullott még harmadnap is vékonyan. Aztán elállott. A fejedelem a havasba ment, medvét lőni..." (480) „Történt pedig ez pontosan az 1635, esztendőben böjtelő hava tizenötödik napján. Kemény, hosszú tél volt az, de a gabonák jól teleltek. A háború is kinőtt a zöldellő füvei együtt. De a pataki úr maradt felül, és őszre békesség volt már. Erdély nem szenvedett semmit, egy szablyát is itt benn nem vontak ki, egy puskát is el nem sütöttek. És máskülönben is áldott jó, kövér esztendő volt az..." (508). „Szép, enyhe idő volt, hó alig, az is olvadt a melegen sütő napon, írtunk akkoron 1657-ef ' (538) „Erdélyország fejedelme akkor már Barcsai Ákos uram volt. És más esztendőre, pünkösd havában utolsó csatáját vívta meg ifjú Rákóczi György Gyalu vára alatt a fejedelmi süvegért. Sebet vett ott, és Váradon meghalt" (595) Másik forrás és hitelesítő eszköz a korabeli (!?), mindenesetre régi szövegek beiktatása. Ilyen a Zólyomi Dávid éneke, az író jegyzete szerint „XVII. századból való katonaének; lényegtelenül módosítva (536). Valószínűsítem, hogy ilyen módosítás lehet Zólyomi Dávidot idézve a következő: Hűséges inasom, jó Varjú Gáspárom Ugorj a lovadra, fuss Gyalu várába, hogy a katonaének szövege a regény cselekményéhez, szereplőjéhez közelebb kerüljön. Ilyen egy népdal betoldása. Nem szoktam, nem szoktam Hajnalban felkelni, Piros hajnal előtt Véres ruhát mosni... (437) Ezt a dalt Kós Károly egy székely asszonytól hallotta a zsúfolt vonaton halkan énekelni a sötétben. Megjegyzem, hogy ez a népdal - igaz, más szövegvariánssal - ma közismert, Kós Károly számára azonban friss élmény volt. Ilyen egy keserves beiktatása a szövegbe (az író jegyzete szerint „Egykorú históriás ének"). Menj el édes szógám, Tekéntsd meg szép hazám, Akarja tatár kám. [!] Csak hozz választ hozzám [.-] Ha kérdik, mik vagyunk, 25 A lurma jelentését Kós Károly lábjegyzetben adja meg: Turma: juhnyáj.