A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)
Biztos vagyok benne, hogy amikor debreceni egyetemi hallgatóként az 1958/59-es tanévben szemináriumi dolgozattémaként a Varjú nemzetség nyelvjárási sajátosságait választottam, választásomat gyermekkori élményeim döntően befolyásolták. 7 Édesapám váltig biztatott, hogy a dolgozatot küldjem el Kós Károlynak, de ezt nem tettem meg, mert hát hogy jövök én ahhoz, hogy ... Benedek Eleket idézve Tamási Áron nyomán: „Most már olyan bánomforma". 8 Az érdeklődésemet másik szakom, a történelem is erősítette, különösen Rácz Istvánnak az önálló Erdélyi Fejedelemségről tartott előadássorozata. Történelemtanulmányaim során ez volt az első élményem arról, hogy a történelemtudomány nem azonos a történelmi események és dátumok bemagolásával. Jyväskyläi lektorságom idején (1985-89) vált életes élményemmé, hogy mit köszönhet a magyarság és a magyar művelődés Erdély és főleg az Erdélyi Fejedelemség létének. Mindeközben érdeklődésem sosem szűnt meg Kós Károly személye, müvei iránt, de nem tudott formába rendeződni. Jyväskyläi kiküldetésem befejezésekor, 1989 őszén Szathmári István jóvoltából én is bekapcsolódhattam az akkor már több éve működő Stíluskutató csoport munkájába. A szemináriumok az egyetemi tanulmányi időben havonta egy-egy pesti, kivételesen debreceni, nyíregyházi stb. kihelyezett ülést jelentettek. Mindenkinek kellett valami személyes feladatot vállalni a huszadik század irodalmi terméséből, Ebben a témában készült el az „... én az Örzsike nénéd vagyok..." című dolgozatom. 9 A csoportban lehetőség nyílt arra is, hogy ne csak első vonalbeli írók/költők munkáival foglalkozzunk. Ekkor gondoltam arra, hogy ez lehet nekem Kós Károly, aki nem írásmüvészetének minősége, hanem írói teljesítményének mennyisége alapján kerülhet a második vonalba, és újra foglalkozhatom kedvenc regényemmel. De azt, hogy a Stíluskutató csoportbeli tagságom során valóban megkíséreltem, hogy írjak erről a döntő fontosságú olvasmányélményemről, azt az én szubjektív szempontom mellett még két tényező motiválta. Az első igen prózai: valamit már fel kellett mutatni tagságom fejében. A második, akkoriban igen friss, de bátorító élmény, hogy hasonló feladatot vállalva más is megpróbálta... Pontosan R. Molnár Emma Gulácsy Irén Fekete vőlegények című, valamikor nagy sikerű történelmi regénye alapján. 10 Erre a dolgozatra hivatkoztam is, és tettem bizonyos összehasonlításokat. Van még egy, ebben a vonatkozásban igen praktikusan értelmezhető mozzanat is, nevezetesen amit a kolozsvári, később a Miskolci Egyetemen is tanító Szabó Zoltán említett egyszer a stílusvizsgálat „teljességéről", eszerint a stílusvizsgálatot valamely ponton csak abbahagyni lehet, de befejezni nem. 7 Egy korábbi dolgozatommal (a sömör szó etimológiájával) és később a Kós Károly-rcgény feldolgozásával elért „sikerem", oktatóim biztatása fordította érdeklődésemet a nyelvészet fele. Kezdetben az irodalom vonzott, és az irodalmi intézeti tagságot cseréltem fel a nyelvészetivel, ahol végig kitűnően és otthonosan éreztem magam egyetemei tanulmányaim alatt. 8 Tamási Áron, Vadrózsa ága. Kaláka Könyvek. Háromszék Lap- és Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy. 1997. Bevezető: Illés Endre. 9 „...én az Örzsike nénéd vagyok..." Egy módszertani kísérlet az írói névadás és névhasználat vizsgálatához Németh László Gyász című regénye alapján. In: Stilisztika és gyakorlat. Szerk.: Szathmári István. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 257-267). 10 R. Molnár Emma, Egy történelmi regény stíluskontúrjai (Gulácsy Irén: Fekete vőlegények). In: Stilisztika és gyakorlat. Szcrk.: Szathmári István. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 242-256).
