A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

SZÁZ ÉVE INDULT A 125 ÉVE SZÜLETETT KÓS KÁROLY PÁLYÁJA Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban KORNYÁNÉ SZOBOSZLAY ÁGNES Egy kis családi történelem. Szeretném röviden felidézni azt az utat, amely a vizsgálat tárgyául választott műhöz elvezetett.

1 A vázolandók talán másokra is jellemzőek, de talán nem tanulság nélkül való az én tapasztalatom sem. Édesapám, Szoboszlay György (1909-1992) a szülőfalujában, Csernelyben a kor szokásának megfelelően elvégezte az elemi osztályokat, majd magántanulóként a polgárit. Közben dolgozott is Ózd mellett a farkaslyuki bányában, mert a sokgyerekes családnak szüksége volt a keresetre. 1929-ben befejezte Egerben a tanítóképzőt (a líceumot), s még ennek az évnek az őszén pályázat útján egy kis borsodi faluba, Felsőnyárádra került katolikus kántortanítónak. Itt hosszas udvarlás és jegyesség után megnősült. Feleségül vette a már nyugdíjas és szülőfalujába a szomszéd faluból, Felsőkelecsényből visszavonult református lelkész lányát, Batta Lenkét - mindkét felekezet híveinek megdöbbenésére. A helybeli református lelkész - szegről-végről rokon - örökharagot tartott,

2 de a plébános bizonyára megenyhült, mert a menyasszony áttért a katolikus vallásra. így lettem én Batta József református lelkész „katolikus unokája", ahogy a családi hagyomány szerint emlegetett. Édesapám igen jó és igényes képzést kapott Egerben. Ennek bizonyítékát látom abban, hogy évente színvonalas előadásokat (szerepet, ahogy a faluban mondták) tanított be a katolikus fiatalságnak. Gyűjtötte, hajói tudom, a Frank kávé dobozaiban reklám céljából elhelyezett történelmi kártyákat az iskolás gyerekek bevonásával. Ebből egy többméternyi történelmi sorozat (tekercs) állt össze cm-es évbeosztással, a magyar királyok képével, az ez alatti sorban a magyar történelem eseményeit ábrázoló képek kerültek a megfelelő évszámhoz, és megvolt a sora a tekercsen a világtörténelem eseményeit bemutató képeknek is. Naplószerűen megörökítette a napi eseményeket, a kisebb-nagyobb társaságban elhangzott dialógusokat. A falusi értelmiség, ahogy akkor mondták, a falusi intelligencia, különösen a fiatalok igen élénk társas életet éltek. Ennek egyik gyakran 1 Ezt a dolgozatot eredeti formájában a Szathmári István által vezetett Stíluskutató csoportban mutattam bc. Kötetben a személyes hangvételtől megtisztított változata jelent meg (Nyelvi-stilisztikai megjegyzések Kós Károlyról és a Varjú nemzetségről. In: Stilisztika és gyakorlat. Szerkesztette Szathmári István. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 194—213). A mostani alkalmat felhasználom arra, hogy a személyességet is visszacsempésszem a szövegbe, mivel ez a téma szinte az egész életemen végigkísért. Talán megbocsátható, ha ezt a személyességet egyáltalán nem kerülő, átdolgozott szöveget - Arany Jánost szabad átköltésben idézve életemnek hetvenedik évében, amikor „Köt engemet a jó Isten kévébe" - közzéteszem. (Vö. Arany: Sejtelem; illetve Évnapra: „Hetven év / Jó, ha ép".) 2 Két fiatalabb testvéremmel együtt mindig hangosan és illedelmesen köszöntünk a közelünkben lakó, anyánkat kiharangoztató, a nagyapánkat a presbitérium jegyzőkönyvében megbélyegző papnak, de sosem fogadta a köszönésünket. Ebből én gyerekként arra következtettem, hogy nincs és nem is lehet megértés a két felekezet között.