A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Tarczai Béla: 150 éve született Gálffy Ignác (Emlékezés és főhajtás)

titását tudományos értekezéseiben, de különösen három könyvében élte újra. Erdéllyel és a székelységgel kapcsolatos ismereteit szívesen adta át tanítványainak, hallgatóinak akár írásban, akár baráti beszélgetésben. Neki is köszönhető, hogy az anyaországban nőtt az érdeklődés és a szimpátia a székelyek iránt. A tisztelet kifejeződése volt, hogy pl. Miskolcon az 1920-as évek derekán, a minorita atyák nyári pihenőhelyén, a Bodó szőlő nyugati végében lévő szőlőskertet székely kapuval zárták le. Ezt Gálffy Dénes fafaragó készítette. Ugyancsak az ő keze munkáját dicséri az 1923-ban Gödöllőn felállított székely kapu. Ettől kezdve a székely kapu a két nemzet együvé tartozásának szimbóluma lett. A székely ember alkatához tartozik a szoros kötődés a családhoz, a nemzetséghez és a családi hagyományokhoz. Gálffy fiatal gyerekként, 1871. szeptember 27-én részt vett Marosvásárhelyen a székely vértanúk sírjánál rendezett megemlékezésen. Itt Kerekes Sámuel tanár idézte fel a sikertelen összeesküvés áldozataként kivégzett rokonok tragédiáját. Itt és ekkor 7 méteres kopjafát állítottak a vértanúk sírjára. Érdekelte családjának eredete is. Több, genealógiával foglalkozó szakembert kért fel a családfa kutatására. Ennek nyomán részeredmények születtek, de végleges és hiteles családfa nem készült el, legalábbis ilyen a családi iratok között nem található. A családjához, nemzetségéhez kötődését fejezi ki a Miskolcon bejegyzett „A Gálffy Családok Szövetsége" elnevezésű alapítvány is. Ennek alaptőkéjét a tehetősebb családtagok befizetései képezték. A Gálffy Ignác által kidolgozott szabályzat szerint az alapító tagok 1000, az örökös tagok 5000, a többiek évente 5 koronát tartoztak befizetni az alap javára. Az így folyamatosan növekvő tőke kamataiból, a kuratórium döntése alapján kaphattak támogatást a rászoruló családtagok. A családi kereteken túlmutató, az egész székelységet érintő óriási eredmény lehetett volna az Országos Székely Szövetség, és ennek anyagi hátterét biztosító Székely Nemzeti Alap. Ennek a gondolatnak szentelte az 1914-ben megjelent könyvét azzal a megjegyzéssel, hogy „ A mű összes tiszta bevételét a Székely Nemzeti Alap részére adja a szerző". Sajnos, a történelem közbeszólt, és a nemes kezdeményezés hamvába holt. Trianon és a székelység elszakadása az anyaországtól soha be nem gyógyuló sebet ejtett Gálffy Ignác, a székely-magyar hazafi lelkén. 1920 után minden eszközt megragadott a békediktátum elleni tiltakozásra, tudományos alapon bizonyítva annak igazságtalanságát. Ebben az időben sorra alakultak egyesületek, közösségek, amelyek hol zajosan, hol visszafogottabban adtak hangot a nemzet fájdalmának, tiltakoztak és revíziót követeltek. Gálffy - annak ellenére, hogy személyében is károsultnak érezhette magát Trianon miatt - a mérsékelt mozgalmakhoz csatlakozott. Kapcsolatot talált a Területvédő Ligával és a Magyar Nemzeti Szövetséggel. Ezekben a szervezetekben tisztségeket is vállalt és előadásokat is tartott Trianon témakörében. Erdélyből és a Székelyföldről minden időben többen költöztek át az anyaországba, természetesen a jobb megélhetés reményében. Az átköltözöttek ösztönszerűen keresték egymást, hogy az átmeneti gyökértelenség fájdalmát enyhítsék. Budapesten már 1875-ben alakult Magyar-Székely Egyesület. Ennek első, vidéki tagszervezetét Gálffy Ignác alapította meg Miskolcon, és ő készítette el az alapszabályt is. A Miskolci Székely Szövetség néven bejegyzett egyesület elnökévé őt választották. Trianon után az átköltözők újabb hulláma érkezett Magyarországra. Ezzel még időszerűbb lett az összefogás. 1932-ben megalakult a Székely Tudományos Társadalmi és Művészeti Társulat Budapesten. Ez a szervezet sajtófórumot is létrehozott, a „Székelység" című lap megjelentetésével.