A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Tarczai Béla: 150 éve született Gálffy Ignác (Emlékezés és főhajtás)

Felvetődtek lehetetlennek tűnő elképzelések is a székelység mozgalmában. A Hunyad vármegyeiek gróf Kun Kocsárd Körének 1939 áprilisában tartott közgyűlése kiáltványt fogalmazott meg, amely Erdély visszacsatolását követelte, de végső esetben megelégedett volna egy korridor létesítésével is. Ez a vasútvonalból és közútból álló folyosó köthette volna össze a teljesen elszigetelt Székelyföldet Magyarországgal. (A korridor gondolata nem volt új, mert a csehszlovákok az 1920-as években egy, Nyugat-Magyarország területén áthaladó, területen kívüliséget élvező folyosón át szerettek volna kijutni az Adriai tengerhez.) Gálffy Ignác elkötelezettségét székely testvérei iránt előadásai is jól tükrözik. A múzeumi munkájának részét képező őstörténeti tanulmányok mellett, legszívesebben a székelység helyzetét, sorsát közvetlenül vagy közvetve érintő témákkal foglalkozott. Rendkívüli módon érdekelték a székelység eredetéről szóló elméletek és legendák. Törekedett a tárgyilagosságra, mégis kitűnik, hogy a hun-magyar, a székely-magyar rokonság ügyében Anonymus megállapításait fogadná szívesen. Végső következtetése szerint „Trianon ellenére, mi székelyek és magyarok egy nemzet vagyunk. Az elvesztett értékek minden fájdalma kössön össze bennünket." Gálffy Ignác élete utolsó évtizedeiben kitartóan küzdött Trianon és a benne gyökerező megosztottság ellen. Egyéni tragédiája, hogy nem érhette meg a második bécsi döntést és Székelyföld visszatérését. Horthy Miklós, Magyarország konriányzója 1940. szeptember 4-én, Gödöllőn adta ki hadparancsát az erdélyi bevonulásra. Gálffy ekkor már három hónapja halott volt. 9. kép. Drizsnyei Anna és Mária leánya sírja a Szt. Anna temetőben 10. kép. Gálffy Ignác és dr. Tarczay Erzsébet sírja a Deszka temetőben