A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Tarczai Béla: 150 éve született Gálffy Ignác (Emlékezés és főhajtás)

1880. augusztus 19-én a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kinevezte Désre segédtanárnak az ottani polgári iskolához. Itt érte az újabb miniszteri megbízás. 1881 szeptemberében kinevezték a miskolci, a város által fenntartott, de államsegélyes polgári iskolákhoz igazgatónak. Az ügy előzménye az volt, hogy a minisztérium szabálytalanságokat fedezett fel a polgári iskolák vezetésében. Ezért a helyi igazgatóválasztást megsemmisítette, és Gálffy Ignácot küldte Miskolcra azzal a feladattal, hogy tegyen rendet. A minisztérium döntésének a híre a miskolci szakmai körökben nagy megrökönyödést keltett. Az urak a Polgári Kaszinóban tárgyalták az eseményt. Kifogásolták, hogy fiatal, tapasztalatlan, a helyi viszonyokkal ismeretlen. Szerencsére akadt a társaságban egy Kovács Lajos nevű tanár, akinek személyes kapcsolatai voltak Erdélyben. O vállalta, hogy információkat szerez a minisztérium küldöttjéről. A válasz rövidesen megérkezett és bizonyította, hogy Gálffy Ignác „derék magyar ember". A kedélyek megnyugodtak és a megérkező fiatal tanárt a kollegák barátsággal fogadták. A Polgári Kaszinó gondnoka adott neki ideiglenesen szállást és ellátást. Gálffy Ignác hamar beilleszkedett az új környezetbe. Különösen szimpatikussá vált azzal, hogy minden felajánlott közéleti megbízatást szívesen elvállalt. Leszih Andor a már említett jubileumi megemlékezésében azt is felhozta, hogy Gálffy Ignác 48 városi bizottságban, egyesületben, intézményben, szervezetben viselt különféle tisztségeket haláláig. Tanári és közéleti tevékenységét a következő fejezetekben ismertetem. Itt most csak élete fontosabb eseményeit foglalom össze. A vallás és közoktatásügyi miniszter 1918. november 30-án az állami rendszerű V. fizetési osztályba sorolta be. Ezzel együtt főigazgatói címet is kapott. Ezután az akkori közszolgálati rend szerint méltóságos cím illette meg. A családi iratokból kitűnik, hogy ő ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A proletárdiktatúra idején helyzete megrendült. Mint hazafias, harcosan polgári gondolkodású, vallásos ember nem tudott egyetérteni az új viszonyokkal, de a rendszer urai sem vele. Összes tisztségéről lemondatták, szolgálati lakását el kellett hagynia. Végül is bujkálni kényszerült, mert a neve rákerült az ún. túszlistára, ami egyenlő volt az életveszéllyel. Barátok, tanítványok és ismeretlen tisztelői bújtatták. Szerencsére őt ismerték és sokan tisztelték a városban. (A proletárdiktatúra idején sok fontos közéleti funkcionáriust letartóztattak és túszként a budapesti Gyűjtőfogházban őriztek, számítva arra, hogy bi1. kép. Gálffy Ignác díszmagyarban 1915-16. HOMHTD 79.88.2.